A Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményében van egy érdekes leletegyüttes, mely nyakban viselt, átfúrt állatcsontokból, úgynevezett ongonokból, kauricsigákból és egy ezüstfüggőből áll.
A leletek 1957. márciusában, Vésztőn, Kótpusztán, az Állami Gazdaság központjának udvarán, egy vízvezeték ásásakor és az azt követő leletmentésen kerültek elő. A leletmentés alkalmával Kovalovszki Júlia régész egy honfoglalás kori temető 14 sírját mentette meg. A sírokból zabla, kengyel, aranyozott ezüst övveretek, karperecek, sima hajkarikák nyakperecek, bronzgombok kerültek elő. Az egyik csontváz szájában meghatározhatatlan ezüstpénz volt.
A 3. számú gyereksírban kerültek elő a bajelhárító céllal viselt átfúrt állatcsontok, más, a nyakban viselt tárgyakkal együtt. Köztük van egy szív alakú csontfüggő, melynek az első részén két egymás alatti lyuk van. Egy másik csontfüggő kutya csigolyacsontja, melyet átfúrtak. A függőhöz tartozik két kutyaszemfog is. Tövükön ezek is át vannak fúrva. Ide tartozik továbbá 4 db kauricsiga, melyek egyik végükön szintén át vannak fúrva. Végül van egy öntött, négyszögletes ezüstfüggő, a sarkain pontkörös díszítéssel.
A nyakban viselt, bajelhárító erővel felruházott állatcsontok viselésének szokása szinte minden népnél ismert volt a történelem folyamán. A kutyának pedig, a szerződések megkötésekor, az eskütételkor is szerepe volt. A kutyák fontos szerepet töltöttek be ekkoriban népünk életében. Az állatok terelésére elsősorban a kisebb testű, fürge terelőkutyák voltak alkalmasak. A nagytestű kutyák az állatok védelmét biztosították. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1100 évvel ezelőtt a farkas és más ragadozó vadállatok mindennaposak voltak, és bizony mindig voltak a törvényeket nem tisztelő emberek is. Az állatokat tehát védeni kellett.
A néprajzi adatok alapján a csontokba, a viselőjük hite szerint, az állatban megtestesült segítő szellem költözött. Az állat alakú szellemlény testének egy darabja (csontja, szőre, tolla, farka stb.) jelenítették meg a szellemlényt. Szibériában voltak vadász (a vadászatot segítő, illetve a ragadozók ellen védelmet adó), pásztor (az állatok szaporodását segítő, az állatállományt a betegségektől, rablóktól védő) és gyógyító ongonok. Az állat alakú szellemlények tiszteletének gyökerei a totemisztikus képzetek korára nyúlik vissza, amikor még állat ősökre vezették vissza a közösségek az eredetüket. A honfoglalás idején valószínűleg már töredékekben fennmaradt hit volt csak.
A kauricsigákat a női termékenységgel kapcsolatos hiedelem miatt viselték. A hiedelem a csigák formájából adódott.
A vésztői gyermek által nyakban viselt leletek szerepe tehát a rontás elhárítása, a termékenység megőrzése volt. Talán betegség kínozta szegényt, és a szülők így próbáltak segíteni rajta.
Medgyesi Pál múzeumigazgató-helyettes, régész
