A Magyar Nemzeti Múzeum 1884. május 20-án Piltz Ádám mezőberényi lakostól 75 forintért aranytárgyakat vásárolt. Még ugyanazon a napon további aranytárgyakat leltároztak be, amelyek szintén Mezőberényben kerültek elő. Ezeket Barts Alajos mezőberényi ékszerárustól 300 forintért vásárolták meg.
1885. augusztus 28-án Piltz Ádámtól a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtára 150 forintért újabb aranytárgyat vásárolt.
1887. június 13-án Piltz Ádámtól 5 forintért két kis aranytárgyat vásárolt ismét a Nemzeti Múzeum.
Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója 1885-ben az Archeológiai Értesítő hasábjain a következőket írja: „1884-ben tavasszal két arany sírlelet került a m. n. muzeum régiségtárába, mind a kettő Mezőberényből, az egyik a helység felső, a másik az alsó végéről, az egyik egy női, a másik valószínűleg férfi sírból.”
Az előkerülési körülményekre vonatkozó sorait Pulszky Ferenc az 1897-ben megjelent könyvében a következőképpen módosította: „…nevezetes lelet amit a helyszínen megtudtam, mind ugyanazon sírból került ki, nem pedig kettőből, a mint azt az eladók Budapesten állították, mert a kincs két különböző kézbe került s csak a Múzeumba találkozott ismét.” E sorok miatt napjainkig megoszlik a kutatók véleménye arról, hogy egy vagy két sírt találtak 1884-ben Mezőberényben.
Döntő jelentőségű az a levél, amit Piltz Ádám 1884. május 23-án kelt levelében ír a Múzeum igazgatóságának. A levél közepén ezt írja: „A mezőberényi aranylelet egy csontváz mellett találtatott, edény mellett, melyben hamu volt. A lelet másik része a magyar végesi szél malom mellett találtatott a válogvetőgödrökben.” Az említett magyar végesi rész a település déli részén elterülő Magyarvéggel (Magyarvíggel) azonosítható.
A másik csontváz mellől előkerült aranylelet helye Pulszky 1885-ös bejegyzése tájékoztat: „az egyik a helység felső, a másik- az alsó végéről”.
A város északi részén kel keresnünk ezt a felső véget, ami talán az itt található Tücsök-halommal azonos. A Tücsök-halmon előkerült leletek: fülbevalópár, cikádafibula, szőrcsipesz. A leletek alapján ebben a sírban egy 5. század végén 6. század elején eltemetett előkelő gepida asszony feküdt.
A többi tárgyat 1884 tavaszán a magyarvégi szélmalom mellett a vályogvetőgödrökben találták. A tárgyak mérete alapján gyermeksírt bolygathattak meg. A sír korát a tárgyak alapján a hun korra, az 5. század első felére helyezhetjük. A sírban nyugvó gyermek kiemelkedő társadalmi státuszát az arany karperec mellett a különféle aranytárgyak is jelzik.
Nagy Dániel Sándor
régész
