Mesélő múzeum: A magyar textilművészet radikális forradalmára, Balázs Irén

2020. május 9. 15:09 | behir

A magyar textil Békéscsabáról indult stílusteremtő művészegyéniségének életművét öleli fel a Munkácsy Mihály Múzeum kiállítása, amelyet a Magyar Kultúra Napján, 2020. január 22-én nyitott meg Wehner Tibor Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész.

Bár a múzeum – a kialakult helyzet miatt – kénytelen volt bezárni a kapuit, a honlapján betekintést enged a jeles csabai művészek pályáját feltáró kiállítás-sorozat legújabb tárlatába.

Az Ókígyóson született, még kisgyermekkorában családjával Békéscsabára költöző Balázs Irén (1935–2012) a textilművészet változásának forrongó időszakában lépett a festészet területérő a textil territóriumára. Tanulmányait az európai kortárs művészetnek oly sok jeles tehetséget adó Mokos Józsefnél kezdte, aki sikerrel készítette fel a főiskolai felvételire. A Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakának elvégzése után, pályájának első évtizedében jellemzően figuratív táblaképeket festett, ezután fordult figyelme a textilek irányába. Élete végéig megőrizte kísérletező kedvét a formanyelv megválasztása és az anyaghasználat tekintetében egyaránt. A textiltervezés különféle ágait művelte, és szívesen élt a műfajok közötti átjárás lehetőségével is.

Pályája során többször elismerték munkáját. Többek között Ferenczy Noémi-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést kapott és elnyerte a Szombathelyi Képtár Textilművészeti Triennáléján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fődíját. Munkáját a Hungart Egyesület ösztöndíjjal segítette.

A hetvenes években a magyar népművészeti formakinccsel, a pásztorfaragásokkal intenzív kapcsolatot mutató hímzett-varrott jutareliefek és textilszobrok kerültek ki Balázs Irén műterméből. Második alkotói periódusában, az 1980-as évek elejétől kezdve, munkáival visszalépett a kétdimenzióba. A kézművességet a hímzés alkalmazásával megtartotta, viszont a geometrikus rendszerek felé fordult, és a tűfestés lett számára a megfelelő technika.

1987-től a síkkonstruktivizmus kezdte érdekelni. Maga színezte pamut gurtnit és köpper szalagot fűzött össze, így alakította ki a textilkép anyagát és kompozícióját is egyben. Az 1990-es évek közepén kezdte készíteni textilsgrafittóit, amelyek hordozóanyagát a szalagarchitektúrák továbbgondolásával alakította ki.

A művész hagyatékából egy nyolcvanegy tételből álló kollekció a Munkácsy Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Ezt az értékes műegyüttest egészítette ki a Munkácsy Mihály Múzeum a művész születésének 85 éves évfordulóján rendezett kiállításon a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Szombathelyi Képtár és a Körmendi–Csák Gyűjtemény (Budapest) anyagából válogatva.

Gyarmati Gabriella művészettörténész, a kiállítás kurátora

További programok »

FEL