Amikor múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottunk iskolás gyerekeknek, és kérdeztem tőlük, hogy melyik a kedvencük a régi kiállításban látott állatok közül, valahogy minden csoportban a rétisas győzött. Azon tűnődtem, hogy miért is ilyen népszerű, hiszen azt várnánk, hogy a gyerekek megijednek ettől a hatalmas ragadozó madártól. Azonban inkább csodálattal és tisztelettel szemlélik, és talán ösztönösen érzik, hogy a zsákmányszerzés nem „gonosz” dolog, hanem a legtermészetesebb törekvés, a létfenntartással járó mindennapi alaptevékenység. De, mit is érdemes tudni a rétisasról?
Ez a faj a legnagyobb testű európai sas, amely a mi vidékünkön a folyók mentén lévő galériaerdők és idős tölgyesek fészkelője. Tél közepén megkezdi fészke tatarozását, februárban pedig sokszor 1-3 tojásból álló fészekalján költ. A fiókák 40 nap kotlás után kelnek ki, a költés alatt a hím eteti párját. Táplálékában a vízimadarak, kisemlősök és halak dominálnak. Ez a hatalmas madár akár nagy halakat, vadludakat is elejthet, de jelentős a dögfogyasztása is.
A Kárpát-medencében élő párok egy szigetszerű populációt alkotnak. A ’70-es években kontinensünkről majdnem teljesen kipusztult, élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt. Hazai populációja azóta szerencsére folyamatosan nő, a faj védelmében megtett intézkedéseknek köszönhetően. Mint a legtöbb nagytestű madár esetében, a sasoknál is nagyon gyakori az áramütés miatti pusztulás, de a szándékos és véletlen mérgezések és kilövések miatt is sok madár pusztul el. A faj védelme éppen ezért kiemelt feladat. A rétisas vagy fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke: 1 000 000 Ft.
-400x225.jpg)
