1891-ben Krausz Jakab régiségkereskedőtől a Nemzeti Múzeum két aranylemezt vásárolt. A tárgyakat Békéscsabán találták. A leletek kiállításba nem kerültek, a múzeum raktárában porosodtak. A második világháború alatt az egyik lemezt ellopták.
A megmaradt aranytárgy hossza 22,6 cm, súlya: 12,51 gr. Formája leginkább halra emlékeztet. Van feje, teste (ami kúpalakú bütykökkel borított), farka. A lemezek valószínűleg szíjazatot díszítettek. Lehetett a lószerszámzat része, vagy ruházathoz tartozhatott.
A tárgy a legszorosabb rokonságban a trák ötvösségnek az i. e. 5 – 4. századból származó emlékeivel áll. Ebben az időszakban két jelentős fémművességi központ működött Trákiában, a Balkán hegységtől D-re és É-ra fekvő területeken. Ezek a görög, iráni és szkíta művészet elemeit átvéve sajátos, egyéni művészeti stílust teremtettek meg. A békéscsabai aranylemez ennek a művészetnek a stílusát tükrözi. A halforma eredete az iráni-szkíta művészetre vezethető vissza, az egész ábrázolásmód pedig a trák-szkíta művészet egyik kedvelt motívumcsoportjának, a fantasztikus keveréklények körébe illik. A trák művészet alkalmazta leggyakrabban az aranytárgyak felületét sűrűn beborító bütyök-, dudorsorokkal alkotta díszítést.
A békéscsabai aranylemez nem a magyar Alföldön készült, de mutatja az i. e. 5 – 4. századi népesség déli, délkeleti kapcsolatait.
A Munkácsy Mihály Múzeum régészeként remélem, hogy a békéscsabai aranyhal – valamilyen formában – része lesz az új állandó régészeti kiállításnak, és a békéscsabai közönség láthatja ezt az elfeledett régiséget.
Nagy Dániel Sándor régész
Forrás: Kemenczei Tibor: A békéscsabai aranylemez. Folia Archaeologica XXXVIII. 1987. Bp.
A kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum
