Az ember imádja a macskákat, a Földön több cica él, mint kutya. A macskák bár önálló életvitelhez és nem falkaszellemhez szokott lények, furcsa szokásaik és bújós természetük miatt mégis életre szóló barátságok köttetnek köztük és az emberek között.
"Nekünk az év minden napján a macskák világnapja van, hiszen ez a munkánk, hobbink. Szopós kiscicák mentésével foglalkozunk, akik nem tudják ellátni magukat, ezért mi segítünk rajtuk. Gondoskodunk róluk, ameddig el nem érik a megfelelő egészségi állapotot és kort ahhoz, hogy örökbe fogadhatók legyenek" – fogalmazott Duna Anikó, a Catlantis Macskamentő Egyesület titkára. Hozzátette, hogy a gondoskodás és törődés sok nehézséggel jár, de a cicák meghálálják mindezt. Akár egy odabújással, játékos viselkedéssel, akár hangi kommunikációval. A macskahangoknak külön fejezetet lehetne szánni, mert nagyon sok különféle hangot használnak a "beszélgetésben" – fűzte hozzá.
Mindig is volt otthon valamilyen kis kedvencünk, leginkább macska. Így természetes, hogy most is van egy sajátom. Örömmel és megnyugvással tölt el, hogy itt van mellettem, és persze nem kevés izgalommal! Nem könnyű felelősségteljes gazdinak lenni, de a dorombolása, a tekintete és egyéb szokásai kárpótolnak érte. Az ismerőseim szerint alaposan elkényeztettem őt, de nem bánom, hiszen nekem ő családtag – fogalmazott Pete Norbert békéscsabai lakos.
Az alábbi képeken Árnyék, a kétéves, főként lakberendezéssel foglalkozó (a gazdi szerint a szőnyegek és a függönyök soha nincsenek a helyükön) nőstény cica látható. "Másfél éve van velem, ha kérdezik, van-e lakótársam, mindig rávágom, hogy igen, ő az. Sosem unatkozunk, együtt örülünk, búsulunk, nevetünk, elmélkedünk, olvasunk, tévézünk, játszunk, igazi szeretetbomba. Nehéz kifejezni azt a fajta köteléket, ami az idő múlásával kialakul ember és házikedvenc között, de annyi biztos, hogy a napjaim sokkal szürkébbek, egyhangúbbak és boldogtalanabbak lennének nélküle" – mondta el Varga Diána.
