"Csak a szépre emlékezem", állítja a híres sláger, ez azonban nem igaz. Sajnos nem csupán a szépre emlékszik az ember. Nagyobb baj, hogy a kínos vagy akár rossz emlékeink időnként teljesen váratlanul törnek ránk.
Engem legutóbb a reggeli fogmosás közben támadott meg egy alig néhány éves emlék. Egy nagy, családi rendezvényen az volt a feladatom, hogy egyfajta hostként szólítsam színpadra az éppen aktuális ágát a meglehetősen kiterjedt lombkoronával rendelkező fának. Mivel az idő meglehetősen elhaladott vala, ezért a szervezők jelezték felém, hogy "finom utalásféleképpen" kérjem meg a soron következő, nagyjából 40-45 fővel a színpadra vonuló család fejét a tempósabb bemutatásra. Egy idős, kedves arcú hölgyről volt szó, akihez a legnagyobb tisztelettel léptem oda, sajnos bekapcsolt mikrofonnal, amelyet közben át is adtam neki. Amikor ismertettem vele a szervezők kérését, a hölgy arca hirtelen vörös árnyalatot kapott, majd a paraván mögött fennhangon elkezdte sorolni, hogy ő milyen messziről jött ide és neki ne mondják meg... Mindezt a nézőtéren ülők is jól hallhatták, hiszen az odáig kiválóan működő hangrendszer ezúttal sem hagyta cserben őket. A hölgy folytatta volna, ám én kikaptam a kezéből a mikrofont, gyorsan kikapcsoltam, majd elmagyaráztam neki, hogy az üvöltözés nem indokolt. Ezt a néni háta mögött álló családtagok vigyorogva nézték végig, pontosan értve a helyzet kínosságát és néminemű humorát.
Azt már ennek a találkozónak a napján sejtettem, hogy nem ez lesz életem fénypontja, de nem gondoltam volna, hogy ez a számomra végtelenül kínos történés úgy raktározódik el a winchesterben, hogy onnan bármikor spontán előhívást alkalmazzon saját magát. Naiv voltam.
Az elme betörői
– Kétfajta emlékbetörés lehetséges: az egyik a kényszeres, a másik azonban az egészséges személyiség működésén alapszik – ismerteti a témával kapcsolatban megkérdezett Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő. Hozzáteszi, hogy a normális piszchével rendelkező egyének esetében, bár valóban előfordulhatnak kínos vagy akár ijesztő emlékbetörések, de nem egy folytatólagos eseményről van szó.
A szakpszichológis kiemeli, hogy a "normális" emlék- vagy gondolatbetörés esetében megfigyelték, hogy általában az adott helyzettel kapcsolatos érzelmi állapot motiválja azt a folyamatot, hogy egy hasonló érzelmi állapotban rögzült emlék törjön be.
– Nem véletlenül törnek ránk ezek a gondolatok, az érzelmi összetevő kiemelt szerepet kap benne. Ugyanakkor, ha a tudattalan felé haladunk, az is lehetséges, hogy az emlékeket éppen egy tudattalan mozzanat hozza elő. Vegyünk egy konkrét példát. Ha egy vizsga alkalmával megeszünk egy szelet csokoládét, ami segít, akkor egy következő vizsgahelyzetben a csokoládé puszta látványától jobban érezzük magunkat – fogalmaz Kozma Zoltán.
A kényszeres gondolatbetörések vagy cselekvések már egészen más kategóriába tartoznak. A kényszeres elkövetőt példának okáért a büntetőjog is ezen a terminuson keresztül ítéli meg.
– A kényszeres számára szenvedés, hogy folyamatosan ugyanarra a dologra gondol, például, hogy kárt tesz valamiben. Az ilyen egyéneken elsősorban a kognitív viselkedésterápia segíthet, amelyet egy pszichológus szakember végez, nem egy esetben akár pszichiáteri segítséggel – osztja meg a szakpszichológus.
Kényszeres és kényszeres között is nagy különbség van, hiszen az egyik esetben a kényszer kicsiny behatással van az alanyra, más esetben viszont akár az életvezetést is befolyásolhatja.
– Amikor a kényszer már a munkavégzést, a párkapcsolatot, a gyermekekkel való foglalkozást is beárnyékolja, akkor beszélünk az egészségestől eltérő mintáról. A kényszeresség egyébiránt nagyon gyakori, hátterében a szorongás áll – hangsúlyozza Kozma Zoltán. Mint mondja, a kényszeres személy viselkedése összefüggésben áll a szorongás hátterével.
A szakpszichológus példát is hoz: ha valaki kényszeresen tart attól, hogy megmérgezik, annak a hátterében az is állhat, hogy valaki rosszat akar neki – legyen ez vélt vagy valós szándék: ezt nevezik paranoiának.
Pozitív hozadék?
– A hipochonder (betegségektől rettegő) egyén például a benne folyamatosan növekvő szorongás miatt kényszercselekszik, például az átlagosnál gyakrabban most fogat, nehogy elromoljanak a fogai. A kényszercselekvés, kényszergondolat szorongáscsökkentő hatású – fogalmaz Kozma Zoltán.
Az emlék- és gondolatbetörés hátterében egy kölcsönhatás áll, amely során egy adott emlék szorongást okoz, amely előhozza magát az emléket vagy az emlékhez kapcsolódó tartalmakat, amelyket az egyén még nem dolgozott fel.
– Ez az egészséges ember esetében működik így, akinél az ilyen emlékbetörések során kontrollvesztés történik. A kontrollvesztés hátterében szorongás áll, amit egyébként nagyon nehéz irányítani. A kényszer valamennyire képes kontrollálni ezt a irányításvesztést, ez tulajdonképpen egyfajta öngyógyító folyamat – összegzi a szakpszichológus.
Hogyan tovább?
Annak személy szerint örülök, hogy kiderült: nem vagyok kényszeres. (A feleségem szerint van egy minimális OCD-m, de ezzel együtt lehet élni.) Azt azonban a mai napig nem tudom felfogni, hogy egy ártatlan, kicsit még kómás, reggeli fogmosás milyen érzelmi nexusban áll egy kínos, családi emlékkel. Aki tudja, kérem, fejtse meg!
Addig is ne felejstük: aki kényszeres, nem élvezi a kényszerét! A cringe-élmény pedig azt is jelenti, hogy egyébként rendben vagyunk.
