A pajzsoscankók Európa északi tájain és Szibériában költenek. Hosszútávú vonulók, a telet a Szaharától délre, a Száhel-övezetben, a Szenegál folyó mentén, a Nílus elöntéses mocsaraiban, illetve a Csád-tó környékén töltik. Vannak azonban olyan példányok is, melyek a Közel-Keleten, a Perzsa-öbölnél, a Mediterráneumban, vagy Nyugat-Európában telelnek. Utóbbiak érkeznek meg elsőként, mivel ők közelebbről jönnek.
Enyhe teleken Kardoskút térségében áttelelő pajzsoscankókat is lehet látni, idén azonban egyetlen példányt sem figyeltünk meg. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy októberben a Fehér-tóban egyáltalán nem volt víz. Az első, visszatérő pajzsoscankók február 20-án jelentek meg, március elején pedig már 39 példányt számoltunk. Az elkövetkező hetekben számuk minden bizonnyal folyamatosan emelkedik majd, a vonulási csúcs rendszerint március végén, április elején van. Olyankor 3-4 ezer példányra is felduzzadhat a számuk, s akár hetekig is itt maradnak, táplálkoznak és erőt gyűjtenek a hosszú út folytatásához. Tavaszi vonulásuk akár május végéig is eltarthat. Tavasszal egyébként jóval népesebbek a csapataik, mint az őszi vonuláskor, valószínűleg más az útvonaluk.
A Fehér-tó és környéke most ideális megállóhely számukra. A mederben 80 százalékos a vízborítás, és a barackosi élőhely-rekonstrukción is vannak még tocsogók. A pajzsos cankók főként apró rákokkal, férgekkel, csigákkal, illetve ízeltlábúakkal táplálkoznak.
A pajzsoscankók Európa északi tájain és Szibériában költenek. Hosszútávú vonulók, a telet a Szaharától délre, a Száhel-övezetben, a Szenegál folyó mentén, a Nílus elöntéses mocsaraiban, illetve a Csád-tó környékén töltik. Vannak azonban olyan példányok is, melyek a Közel-Keleten, a Perzsa-öbölnél, a Mediterráneumban, vagy Nyugat-Európában telelnek. Utóbbiak érkeznek meg elsőként, mivel ők közelebbről jönnek.
Enyhe teleken Kardoskút térségében áttelelő pajzsoscankókat is lehet látni, idén azonban egyetlen példányt sem figyeltünk meg. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy októberben a Fehér-tóban egyáltalán nem volt víz. Az első, visszatérő pajzsoscankók február 20-án jelentek meg, március elején pedig már 39 példányt számoltunk. Az elkövetkező hetekben számuk minden bizonnyal folyamatosan emelkedik majd, a vonulási csúcs rendszerint március végén, április elején van. Olyankor 3-4 ezer példányra is felduzzadhat a számuk, s akár hetekig is itt maradnak, táplálkoznak és erőt gyűjtenek a hosszú út folytatásához. Tavaszi vonulásuk akár május végéig is eltarthat. Tavasszal egyébként jóval népesebbek a csapataik, mint az őszi vonuláskor, valószínűleg más az útvonaluk.
A Fehér-tó és környéke most ideális megállóhely számukra. A mederben 80 százalékos a vízborítás, és a barackosi élőhely-rekonstrukción is vannak még tocsogók. A pajzsos cankók főként apró rákokkal, férgekkel, csigákkal, illetve ízeltlábúakkal táplálkoznak.
Forrás: KMNP
