A Kardoskúti Tájegység a dél-tiszántúli régió egyik legnagyobb összefüggő pusztafoltja, ahol a kiterjedt gyepek természetes állapotának megőrzéséhez elengedhetetlen a legelő állatok jelenléte. A szikes tájakat jelenleg a nemzeti park őshonos magyar háziállatai, köztük a magyar szürke szarvasmarhák, valamint két hagyományos juhfajta, a cigája és a magyar racka lakja.
Pajcsek István, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság őrkerület-vezetője elmondta, hogy míg a balkáni eredetű cigája az 1800-as években honosodott meg hazánkban, addig a jellegzetes csavart szarvú racka jóval régebbi múltra tekint vissza.
– Minden bizonnyal honfoglaló őseink már tartották ezeket az állatokat, illetve ezeknek az állatoknak az őseit. A magyar pásztorhagyomány is őrzi egyébként ezt az ősi jelleget, hiszen a régi magyar pásztorok szerint a racka volt a juh, minden más pedig a birka – mutatott rá az őrkerület-vezető a fajta kulturális jelentőségére.
A nemzeti park területén legelő, mintegy 800 egyedből álló állomány hármas funkciót tölt be: az értékes élőhelyek természetvédelmi kezelése mellett a külterjes, hagyományos legelőgazdálkodást tartják fenn velük, de a legfontosabb küldetésük mégis a genetika továbbörökítése.
– Egy nagyon komoly génmegőrzési programban vesznek részt, hiszen az ősi fajtajellegeknek, az ősi vérvonalaknak a fenntartása, ezeknek az ősi géneknek a megőrzése és továbbadása a további generációk számára az egyik fontos feladata a nemzeti park igazgatóságnak – hangsúlyozta Pajcsek István.
Aki szeretne találkozni a nemzeti park büszkeségeivel, a nyári hőségre való tekintettel a kora reggeli, valamint az esti órákban pillanthatja meg a legelésző állatokat a kardoskúti pusztán.
