A gatyás ölyvek a tundra és az erdős tundra övezetben költenek. Hazánkba csak telelni járnak, általában októberben tűnnek fel. Az alföldi, azon belül is elsősorban a dél-alföldi, sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél kicsit nagyobb testűek, de leginkább a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Főként mezei pockokkal táplálkoznak.
A gatyás ölyvek vadászat közben az egerészölyveknél gyakrabban szoktak egy helyben szitálni, lebegni a levegőben. Így keresik zsákmányukat, majd gyorsan lecsapnak rá.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon az átlagos években mintegy 50 gatyás ölyv telel. Idén a többi ragadozó madárhoz hasonlóan ők is a szokásosnál jóval később érkeztek. Minden bizonnyal tőlünk északabbra még kedvezőek az időjárási és táplálkozási körülmények, ezért nem sietnek. A gatyás ölyvek általában egyedül táplálkoznak, de egy-egy jó lucernatáblán vörös vércsék és egerészölyvek társaságában is láthatjuk őket.
A kardoskúti Fehér-tó térségében az elmúlt években általában 5-8 gatyás ölyv töltötte a telet. Idén november 14-én fedeztük fel az első példányt, amely azóta több alkalommal is feltűnt a környező gyepeken.
Cserebökényben általában szép számban telelnek gatyás ölyvek, idén azonban eddig csupán egy példányt figyeltünk meg, november elején.
A Kis-Sárréten is rendszeresen előfordultak az elmúlt években áttelelő gatyás ölyvek, igaz csak kis számban. Mezőgyán-Zsadány társégében általában egy-két példány, a Mágor-puszta környékén pedig 2-3 példány töltötte a hideg évszakot. Idén november 21-ig egyetlen példány sem került szem elé.
A Kígyósi-pusztán rendszeres, de kisszámú telelő a gatyás ölyv. Idén eddig csupán egy-két példány bukkant fel a puszta védett területén.
A Maros-ártér gyepterületein is erős a mezei pocok állománya, ezért gyakran látunk itt ragadozó madarakat. Legtöbbször egerészölyvekkel találkozunk, ők idén sok fiókát neveltek fel. Az első gatyás ölyv meglehetősen későn, csak november közepén bukkant fel. Amikor először megpillantották a szakemberek, éppen az egyik nagy kiterjedésű ártéri legelőn vadászott. Az átlagos években a Maros-ártérben 2-3, a Csanádi pusztákon pedig 8-10 példány telel.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
