Némileg egy furcsa párhuzammal kezdem: egyszer Keith Richards, a The Rolling Stones Jack Sparrow-ja (vagy épp fordítva: Jack Sparrow/Johnny Depp nyúlta le Keith Richards karakterét) azt mondta, hogy ha csak 10-en is vannak a nézőtéren, akkor is viselkedj úgy, mintha teltház előtt játszanál.
Nos, kedden épp maroknyian érkeztek Márton Anita előadására a TIT-be, de az előadót ez egy csöppet sem zavarta. Sőt! Ugyanakkora lelkesedéssel beszélt, mintha több százan lettünk volna a teremben.
Sőt 1.2! Ez volt az egész bukéja: otthonosan leült egy iskolapad tetejére, és belekezdett az életébe… Ám előtte, amikor kitettem elé a diktafonom, azt mondtam neki: „csak az első másfél órát rögzítem”, amelyre egy hangos, őszinte kacaj volt a válasz. (Amúgy 1 óra 44 percet mesélt – mi lenne, ha szóról-szóra mind leírnám az egészet?)
Az est moderátora Pelle Róbert, az intézmény igazgatója volt, illetve hamarosan a hallgatók is, akik olykor tapssal, bólogatással és nevetéssel értékelték a rém őszinte, értelmes és szerény sportoló beszédét.
Az eredendően szegedi származású Anita elmondta, hogy már egészen pici korában egy izgő-mozó lény volt: jazz balettezett, majd 9-10 éves korában lovagolt is. Az iskolaváltásnak köszönhetően felsőben egy nagyon jó testnevelő tanár kezei közé került, aki időben felfedezte a tehetségét és hamarosan csőstül jöttek a sikerek.
Majdan diákolimpikonként találkozott először Eperjesi Lászlóval, a mostani edzőjével, aki által végleg frigyre lépett a súlylökéssel.
Elhangzott, hogy 14-szeres magyar bajnok súlylökésben – szabadtéren, 12-szeres diszkoszvetésben és erre jönnek még a fedett pályás bajnoki címek; 16 éves kora óta legyőzhetetlen hazánkban. A kamionnyi éremtől, kupától már szó szerint tele van a padlásuk.
A „melyik a legkedvesebb érmed?” – kérdésre, a „természetesen az olimpia!”, volt a válasz.
Köztudott, hogy Anitának mindig az utolsó dobása a csúcs. (A riói közvetítésen én is láthattam, hogy a hatodik után, amely felért egy arannyal – de bronz lett, nekünk mégis arany – az örömtől az égnek emelte az ökölbe szorított karját; tudta, hogy sikerült! – a szerk.)
Ahhoz azonban, hogy egy versenyen dobásról-dobásra egyre jobb legyen, sportpszichológusra volt szüksége, aki mentálisan kibogozta és újra összerakta az elméjét.
A 2014-es, zürichi Eb-n volt az áttörés, amikor egyéni csúcsot lökve, 19,3 méterrel sikerült bronzérmet szereznie.
Előadása során többször mint mágikus mumust személyesítette meg a Kört, azaz a dobókört, amelyben ugyan néhány másodpercet tölt el, mégis abban a néhány másodpercben az egész élete benne van.
Továbbá a tervei közt szerepel, hogy 2020-ra el szeretné érni a bűvös 20 métert. Talán épp a tokiói olimpián?
Hozzáfűzte, hogy az augusztusi ötkarikás után, három héttel később a párizsi Eb-re utazik. S noha már legalább ötször volt Párizsban, ráadásul mindig ugyanabban a hotelben szálltak meg, amely 150 méterre van az Eiffel-toronytól, de még sosem „mászta meg” a francia szimbólumot. Így a bakancslistáján van: a nyáron igenis beáll a három órányi hosszúsági sorba, hogy végre egyszer…
Majdan egy titkot/nem titkot vallott meg: a férjével, akivel 18 éves kora óta ismerik egymást, Párizs után szeretnék egy kisbabát, illetve többet is.
Egyébként számos 30 fölötti nehézatlétáról tudok, aki a családalapítást követően, sikeresen visszatért – fogalmazott.
