Idén tavasszal a délalföldi tájakon, így a kardoskúti Fehér-tó térségében is nagyon kedvezőek a feltételek a partimadarak, köztük a bíbicek számára. A telelőhelyükről korán visszaérkező (vagy nálunk áttelelő) bíbicek már március végén, április elején lerakták jellemzően négy, olívzöld alapon fekete pettyes tojásaikat.
A bíbicek szívesen választják költőhelyül a rövidfüvű területeket. A tojásokon a hím és a tojó felváltva kotlik. A fiókák 24 nap elteltével kelnek ki, hamar felszáradnak, s már a következő napon el is hagyják a fészküket. A szülők türelmesen vezetgetik, etetik őket, de pár nap elteltével az apróságok már maguk is képesek az élelemszerzésre, elkapják a kisebb rovarokat, pókokat. A család azonban továbbra is együtt marad, egészen addig, amíg a fiókák röpképesekké válnak. Ez általában 5-6 hetes korukban következik be. Ilyenkor már önállóan is el tudnak menekülni a veszély elől, nincs szükségük szüleik védelmére.
A bíbicek legkedveltebb élőhelyei a legeltetett területek. Ott ugyanis alacsony a fű, ezért egyrészt jobban tudnak benne mozogni, másrészt sok rovart találnak a fűben, a legelő jószágok testén és azok ürülékén is. A KMNPI Kardoskút-Sóstói Állattartó Telepének környéke, éppen a legeltetésnek és a kiterjedt vízfelületeknek köszönhetően kiváló élőhely a bíbicek számára. A Lófogó-ér melletti, szabadon látogatható kilátóból ezekben a hetekben jó eséllyel megpillanthatjuk a pelyhes fiókákat vezetgető bíbicpárokat. Az állattartó telep környékén hat, a Fehér-tó közelében hét, a tágabb térségben pedig további néhány tucat bíbicpár költött az idén.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
