A februárban lehullott csapadéknak köszönhetően a pusztákon tartósan vízállásos gyepek jöttek létre . Ez kedvezett a vizes élőhelyeket előnyben részesítő madárfajoknak, köztük a bíbiceknek, seregélyeknek és az aranyliléknek is. E három faj táplálkozási célból gyakran ideiglenes, közös csapatokat alkot, így járják a vizes pusztai területeket. Étlapjukon szerepelnek puhatestűek, pókok, rovarok, egyéb gerinctelenek és növényi táplálékok.
A három említett faj közül a seregélyek nem védettek. A telet rendszerint tőlünk délebbre, a Mediterráneumban töltik és tavasszal térnek vissza hozzánk népes, akár több ezres egyedszámú rajokat alkotva. A tavasz elején gyakran tartózkodnak együtt más madárfajokkal, mint az esetünkben megfigyelt aranylilékkel és bíbicekkel.
Bíbic (Fotó: Szél Antal István)
A védett aranylilék hosszabb távú vonulók, számukra a magyarországi élőhelyek csupán időszakos, de fontos állomásnak tekinthetők a tavasz első felében, valamint az őszi hónapokban. Nálunk jellemzően vonulásuk szüneteiben pihennek és táplálkoznak. A tél elől Nyugat- és Dél-Európába húzódnak, míg a nyarat Eurázsia északi területein, fészkeléssel és fiókaneveléssel töltik.
A szintén védett bíbicek vonuló csapatai gyakran már a seregélyekkel együtt, vegyes csapatokban érkeznek vissza a Kárpát-medencébe, ugyanis a seregélyekhez hasonlóan ők is Nyugat- és Dél-Európában vészelik át az északi félteke téli hónapjait. A nyári hónapokban itthon az állóvizek közelében és a nedves réteken előszeretettel költenek. Év végi vándorlásukat általában a keményebb hideg idő megérkezése indítja meg.
A három faj együttes jelenlétét várhatóan március első felében még megfigyelhetjük.
