A csendes, nyugodt, református szellemiségű Biharugrán nőtt fel Szabó Istvánné Nagy Magdolna. Elmondása szerint az akkor még körülbelül 2200 fős település összes impulzusa egész életére kihatott.
– Első generációs értelmiségi vagyok – mondja –, a szüleim egyszerű-nagyszerű, szorgalmas emberek, akik teljes életet élhettek. Hiszen nemcsak velem és a húgommal ajándékozta meg őket a Jóisten, hanem az öt unokájuk felnőtté válását is végig követhették.
Anyai ágon a Bagdi család (többek között Bagdy Emőke pszichológus rokona) és a Tarr család sarja. A Tarr famíliában többen nagyon jól forgatták a tollat – a tanárnő édesanyja is, innen örökölte az irodalom szeretetét. Az apai ág – Nagy és Gulyás család – becsületessége, munkaszeretete, alázata is példaként szolgált életében.
Magdolna már gyermekkorában eldöntötte, hogy a pedagógus lesz: az első „óráit” a nagymamája folyosóján, az egymás mellett ülő maciknak tartotta.
– Óriási hálával tartozom Kovács Béla tanár úrnak – teszi hozzá –, az általános iskolai magyartanáromnak. Most már tudom, sokat tanultam tőle. Mindig örömmel gondolok vissza a vele töltött színvonalas tanítási órákra.
Diákkorában a pedagógia mellett a református lelkészség is foglalkoztatta. Amikor azonban 1980-ban, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban leérettségizett, nem volt teológia-képzés, ezért a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára jelentkezett, magyar-orosz szakra. (A teológiai ismeretek megszerzését viszont részben mégis megvalósította, amikor munkája mellett, 1990 őszén református katekéta szolgálatra feljogosító képesítést szerzett Debrecenben.)
– Rozgonyiné dr. Molnár Emma csoportvezetőm a főiskolai gyakorlatokon felfigyelt rám – folytatja –, és ezt mondta az egyik óra után: „Magdi, te teljesen másképpen szólsz a gyerekekhez, mint a többiek. Le tudsz hajolni hozzájuk. Téged a Jóisten is tanárnak teremtett!”. És valóban, nekem tanárnak lenni hivatást jelent. Másodéves koromtól – tanulmányaim végéig – Népköztársasági ösztöndíj-at kaptam, majd harmad évben a főigazgatóság felajánlotta, hogy a főiskolával párhuzamosan, a József Attila Tudományegyetemen végezhetem a magyar szakot.
Amikor 1984 februárjában, a gyulai 2. Számú Általános Iskolában épp az egyhónapos gyakorlatát töltötte, tudomására jutott, hogy magyartanárt keresnek az Erkel Ferenc Gimnáziumban. Janecskó János igazgató úrral elbeszélgetett és alig telt el egy hét, levelet kapott… Állást ajánlottak neki. A dolog pikantériája ellenben az volt, hogy még a diplomája kézhez vétele előtt, márciusban felvették az intézménybe. Hivatalosan azonban csak augusztusban lett az Erkel pedagógusa.
1992-ben a katolikus egyház viszakapta a Karácsonyi János Gimnáziumot, azaz az Erkel épületét, ahol 2010-ig volt a tantestület tagja. Ezt követően a békéscsabai Közgében óraadóként két évig magyart tanított. Ezután az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben részt vett pedagógus életpálya-modell kidolgozásában.
– 2014. november 19-én Balog Zoltán, az akkori EMMI miniszter előtt az elsők között védtem meg portfóliómat. 2015 óta vagyok mesterpedagógus, szaktanácsadó. 2016-ban pedig okleveles középiskolai etikatanár lettem – fűzi hozzá.
2016 őszétől a szarvasi főiskola Kommunikációs Tanszékén a gyermekfolklór, kommunikáció, beszédművelés gyakorlata, mese, vers a bölcsődében kurzusokat vezette. Párhuzamosan három évig a Kétegyházai Mezőgazdasági Szakgimnáziumban, majd 2019-től 2021-ig a Kós Károly Technikumban tanított. Jelenleg egy felnőttoktatási intézmény tagintézmény-vezetője, valamint a Premier Szakgimnáziumban pedagógiát tanít.
– Természetesen ezt a kitüntetést a családom nélkül nem kaphattam volna meg – húzza alá. – Nagyon sokat köszönhetek a végig mellettem álló szelíd, türelmes férjemnek, és a két fiamnak. Az idősebbik gyermekem, István Békéscsabán tanító, a fiatalabbik, Péter pedig okleveles politológus, jelenleg Szegeden joghallgató.
