A szalakóta az egyik leglátványosabb, és a pusztákhoz elválaszthatatlanul hozzá tartozó, emblematikus madárfaj. A nyári időszakban nagyon sokfelé találkozhatunk vele.
A szalakóták a számukra kihelyezett, mesterséges fészekodúkban, természetes üregekben és odvakban is költenek. A fiatalok kirepülését követően azonban rövidesen útnak indulnak afrikai telelőhelyeik felé. Idén viszonylag hirtelen hagyták el a területet, szeptember elején már csak elvétve lehetett látni őket a térségben. Később az északabbról érkező példányok rövid ideig állomásoztak itt, de aztán ők is levonultak délre.
Nagy meglepetésként tapasztalták a nemzeti park szakemberei, hogy október végén megjelent egy magányos példány a Montág-puszta északi részén, egy dűlő menti fasoron. Több alkalommal is stabilan ugyanazon a területen látták, csaknem egy héten keresztül. Külön érdekesség, hogy nemcsak egy-két napig állomásozott itt, úgy tűnt, mintha nem sietne délre, holott már egészen alacsony hőmérsékletek voltak, hajnalban néhány fagyzugos helyen már fagyott is. Ez mindenképpen kuriózum. Feltehetően egy egészen messzi északról érkező példány lehetett, melynek szüksége volt egy hosszabb pihenőre, hogy feltöltse energiaraktárait a vándorút folytatása előtt.
Ez a megfigyelés is jól mutatja, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park tájain a természet mindig tartogat meglepetéseket, érdemes bármely évszakban túrázni, kirándulni errefelé.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
