A vörös vércse Magyarországon, így a Körös-Maros Nemzeti Parkban is az egyik leggyakoribb ragadozó madár. A többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít magának fészket, hanem más madarak, főleg varjúfélék fészkét foglalja el. Nagyon alkalmazkodóképes faj, bármilyen gallyfészekben, például egerészölyvek, parlagi sasok, szürke gémek fészkében is képes költeni. A KMNPI Makói Tájegységében előfordult már olyan is, hogy egy vastagabb, pusztaszéli eltört fatörzs kiodvasodott tetejében költöttek vörös vércsék.
A Kopáncsi-pusztán, az egyik mesterséges költőláda-telep ellenőrzésekor különleges dolgot tapasztaltak. A teleptől néhány tíz méterre, a sűrű fűből felszállt egy vörös vércse tojó. Megvizsgálták a helyszínt és meglepve látták, hogy három tojás lapult a talaj felszínén, a fű között. A felrepülő madár tehát ezeken kotlott, s amint azt többször is megfigyelték, azóta is kotlik. Az, hogy vörös vércse a talajon költsön, igazi ritkaság, madártani kuriózum. Ismeretek szerint eddig egyetlen ilyen megfigyelés volt hazánkban, a Hortobágyon.
Azt, hogy ez a tojó vajon miért a földön kotlott, nem pedig valamelyik, még üres költőládában, nem lehet tudni. Mindenesetre folyamatosan nyomon követik a költés alakulását, kíváncsian várják, hogy sikeresen fel tudja-e nevelni majd a fiókákat. A talajon ugyanis sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy valamilyen szőrmés vagy tollas ragadozó elragadja a fiatal madárkákat.
Ez a megfigyelés is bizonyítja, hogy a vörös vércsék nagyon jól tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez. A jelek szerint azonban akár a talajon, a fűben is képesek költeni, ahogyan azt a tőlünk keletebbre húzódó, kiterjedt sztyeppéken a pusztai ölyvek, a parlagi és a pusztai sasok is teszik.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
