A Körös-Maros Nemzeti Parkban nagy kiterjedésű szikes puszták találhatóak, melyek nyár végére lila színbe öltöznek. A színt a magyar sóvirág (Limonium gmeilini subsp. hungaricum) virágzásának köszönhető. A növény ürmös pusztákon és szikfokokon fordul elő hazánkban.
Világszerte 120 faja ismert a Limonium nemzetségnek. A sóvirág faja (Limonium gmeilini) Kelet-Európában, Észak-Ázsiában és Szibériában fordul elő. A hungaricum alfaj pannon bennszülött, főként magyarországi elterjedési területtel. Hazánkban a szikes pusztákon széles körben elterjedt.
Sótűrő növényünk gyökere mélyre hatoló, szára többszörösen elágazó, levelei a talaj felszínén körkörösen terülnek el, kizárólag tőállóak, tojásdad-lándzsásak, ép szélűek. A vastag bőrnemű levelei a párologtatás csökkentésével érik el azt, hogy kisebb legyen a növény vízvesztesége, a szikes pusztákon a nyári aszályos időszakban is üdék a levelei. Virágzata többszörösen összetett, a csészelevelek halványlilák, az öttagú virágok lilák vagy kékek. Termése toktermés.
Szárazvirág-kötészetben és kiskertekben telt virágú, fehér, sárga, rózsaszín, lila színű változatait alkalmazzák. A sóvirágféléket már az ókori görögök is gyógynövényként termesztették, vérzéscsillapítónak használták sebesüléskor összehúzó hatásai miatt.
A növény népies nevei: vasvirág, széki vagy szíki lapu, szíksaláta, lelleg, szalmavirág jegesvirág.
Lehet, hogy kevesen tudják, de az Adriai-tenger partján a partmenti sziklákon növő halványlila virágú kígyózó sóvirág, amit tengeri levendulaként is hívnak ugyanebbe a nemzetségbe tartozik és az Adriai tengermellék bennszülött faja.
Forrás: kmnp.hu
