Pusztaföldvártól délnyugatra, Orosháza községhatárában húzódik a Nagytatársánc, amelyet az időszámításunk előtti 8–5. században építhettek a térség egykori lakói. A történelmi jelentőségű földvár környezetében fennmaradt gyepterület természeti szempontból is különleges: az Alföld egyik utolsó olyan löszgyep-maradványa, amely még őrzi az egykori táj természetes növényvilágát.
A Tatársánci ősgyep a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kicsi, ám annál értékesebb részterülete. Palcsek István természetvédelmi őrkerület-vezető elmondta, a terület nemcsak történeti múltja miatt jelentős, hanem azért is, mert itt található hazánk egyik legritkább növényfaja, a fokozottan védett bókoló zsálya.
– Egy löszpuszta-maradványterületről van szó, amely más, hasonlóan fennmaradt élőhelyfragmentumokkal együtt a mai napig őrzi az egykori táj természetes növénytakaróját. Ezek a löszgyepek rendkívül fajgazdagok, nagy számban fordulnak elő bennük virágzó, kétszikű, ősi jellegű növények. Több olyan faj is megtalálható itt, amely még a jégkorszak idejéből maradt fenn, például a közönséges borkóró, a sarlós gamandor, a csuklyás ibolya vagy a selymes boglárka. Közülük is kiemelkedik a bókoló zsálya – fogalmazott a szakember.
A bókoló zsálya hazánk egyik legritkább és legveszélyeztetettebb növényfaja. Csapadékosabb években különösen látványosra fejlődhet, akár az egy méteres magasságot is meghaladhatja. Megjelenése impozáns, levelei jellemzően a talajfelszín közelében növekednek, hosszú, négyszögletes keresztmetszetű szárán pedig lekonyuló, kékes-lilás virágzatot hoz. Nevét is jellegzetesen bókoló virágairól kapta.
Palcsek István kiemelte, hogy a növény fő elterjedési területe Magyarországtól jóval keletebbre található: elsősorban az ukrán és dél-orosz sztyeppéken fordul elő nagyobb állományokban. Hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát. Míg az 1800-as években az Alföld középső területein még viszonylag gyakorinak számított, napjainkra mindössze két kisebb hazai populációja maradt fenn, mindkettő Békés vármegyében.
A természetvédelmi őrkerület-vezető szerint a löszpuszta-maradványterületek rendkívül sérülékeny élőhelyek, és Magyarország legveszélyeztetettebb természeti értékei közé tartoznak. Területük jelentős részét a szántóföldi művelés szorította vissza az elmúlt évszázadokban. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság egyik kiemelt feladata ezért ezeknek az élőhelyeknek a megóvása, a káros emberi hatások mérséklése, valamint olyan természetvédelmi kezelések alkalmazása, amelyek hosszú távon is biztosítják a különleges növénytársulások fennmaradását.
