Leiszt Máté, a BRSE nyáron érkezett másodedzője pár hét után otthonosan érzi magát Békéscsabán, ahol nagy vehemenciával látott munkához. A fiatal tréner irányítja a bajnoki címvédő munkáját, amíg Alberto Salomoni a válogatottal készül. Komoly célokkal érkezett és maximálisan elégedett a körülményekkel, valamint az eddig elvégzett munkával – fogalmazott az együttes hivatalos oldalán, az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a röplabdával?
- Debrecenben születtem, sportos család gyermeke vagyok, ugyanis szüleim magas szinten sportoltak. Apukám labdarúgó, míg édesanyám válogatott röplabdázó volt. Viccesen mondva még épphogy járni tanultam, de röplabdaedzéseket már ekkor látogattam. Közben a tanulást sem hanyagoltam el, hiszen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mesterképzését is elvégeztem, majd végzettségemnek megfelelően foglalkoztam politikai kommunikációval, de a szívem a röplabdához húzott.
- Mik voltak játékos pályafutásod legfontosabb állomásai?
- Röplabdázni is Debrecenben kezdtem el, a DEAC csapatánál, ahol nagyon eredményes volt az utánpótlás, erős csapatunk volt. Aztán az egyetem miatt Csepelre igazoltam, majd játszottam Dorogon is egy súlyos sérülést követően. Teremben a Pénzügyőrben fejeztem be a pályafutásomat, ahol a kezdeti sikereknek a részese lehettem. Emellett strandröplabdában értem el szép eredményeket, ugyanis voltam bajnoki ezüst- és bronzérmes, több bajnoki fordulón aranyérmes, emellett számos nemzetközi tornán és MEVZA-versenyeken vettem részt. Legbüszkébb talán mégis arra vagyok, amikor a magyar strandröplabda-válogatottal részt vehettem 2014-ben a Continental Cup küzdelemsorozatában, ami a riói olimpia selejtezője volt.
- Edzői pályafutásodat három éve kezdted az MTK-ban és nem akármilyen edzőkkel dolgozhattál együtt.
- Igen, nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan mentoraim voltak, mint Hollósy László, vagy Alberto Salomoni, akiktől rengeteget tudtam tanulni az elmúlt években, ezt talán sohasem fogom tudni nekik eléggé meghálálni. Nekik köszönhetem, hogy a munkám minden egyes pillanatát imádom. Az első évemben az MTK-val egyből junior bajnokságot nyertünk, és ifin 3. helyet értünk el. Idén pedig nagy megtiszteltetés volt, hogy Alberto engem is felkért másodedzőnek a válogatott mellé. Még nagyobb volt az öröm, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy utazhassak a World Grand Prix-ra, ahol a történelmi sikert elértük, most pedig egy újabb nagy kihívás következik Békéscsabán, amit már szintén nagyon vártam.
- Milyen a kapcsolatod Alberto Salomonival?
- Albertóval nagyon jó, baráti a kapcsolatom, rengeteget segít nekem. Szinte minden percben lehet tőle valamit tanulni, akár a pályán vagyunk, akár csak elmegyünk vacsorázni, és a röplabdáról beszélgetünk. Remek edzőnek tartom, aki szívét-lelkét beleteszi a munkába. Edzéseken elképesztő ritmus van, nagy nyomás alatt tartja a játékosokat, míg a mérkőzéseken rengeteget segít a csapatnak. Talán ez az ő sikereinek a titka.
- Milyen céljaid vannak edzőként?
- Minél többet tanulni, hogy minél több mindent tudjak átadni a játékosoknak. Természetesen szeretnék majd felnőtt csapatnál vezetőedző lenni, és ha tehetném, akkor külföldön is kipróbálnám egyszer magam.
- Mik a céljaid Békéscsabán?
- Amikor megkaptam a lehetőséget, hogy Békéscsabára jöjjek, gondolkodás nélkül igent mondtam, hiszen a csapat eredményei önmagukért beszélnek, komoly tervek vannak és a körülmények is adottak a magas szintű munkára. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, ráadásul nagy felelősségem is van, mert a felkészülés időszakában Alberto a válogatottal van, addig az általa kijelölt munkát irányítom itt Békéscsabán, a szakmai igazgató Kormos Mihály és Fésüs Zsóka segítségével, illetve erőnléti edzőnk Luca Simonetti útmutatásai szerint. Másfél hete kezdtük el az edzéseket a lányokkal, és pozitív a benyomásom: motiváltak és sikerre éhesek. Egyet megígérhetek a szurkolóknak: mi mindent megteszünk, hogy a BRSE szimpatizánsoknak idén is sikerekben és sok örömben legyen részük.
