– Lévai Balázs barátom találta ki, hogy csatlakozzak a csapathoz, de először jó vastagon el is küldtem a fenébe – meséli Grecsó Krisztián. – „Nem vegy te normális, mi közöm ehhez a műfajhoz?”, kérdeztem tőle. Közben elmondta, az eredeti stand up az Egyesült Államokból indult, és sokkal színesebb, mint amiket manapság itthon láthatunk. Balázs konkrétan Carrie Fisher, a Csillagok háborúja Leia hercegnőjének a műsorát mutatta meg, amely egy nagyon felemelő, torokszorító, de önironikus, fanyar előadás volt.
Hozzáteszi, itt Békéscsabán bizonyára más lesz az est, hiszen az itteni közönség jó részével korábban sokszor találkozhatott az utcákon. Több évig lakott a piac melletti kilencemeletes házban, a Színészgarzonban, vagy a kórházzal szembeni zöldházban, a kertek alatt csak Nővérszállónak nevezett négyemeletesben.
Megemlíti, a produkció szövegtörzse fix, de a közönségtől visszacsatolt impulzusokra mindig reagál. Eddig azt vette észre, hogy a pesti közönség sokkal aktívabb, általában bekiabálnak. Egyszer egy sztori alatt egy ember felismerni vélte magát, de nem is ő volt.
Közbevetem, emlékszem a húszéves Grecsóra, aki az 1996-os nyáron a Békés Megyei Nap fiatal újdondásza volt. A hírlapnak Kőváry E. Péter – Krisztián egyik első mestere – volt a főszerkesztője, „és milyen kicsi a világ – fűzi hozzá –, jó évtizeddel később Péter kisebbik fia, Zoli teljesen véletlenül ugyanabban a pesti lakásban lakott évekig, amelyben előtte mi is laktunk”.
– Békéscsabán rendkívül jó tanáraim voltak a tanítóképzőn, a Nap szerkesztősége egy remek szellemi műhelyként működött, később a könyvtárban, amelyben a Bárkát szerkesztették is jó közösségben dolgozhattam – fogalmaz.
***
A színházi hétperces késést pontosan betartva elsötétül a teltházas nagyterem, és a színpad hátterében felállított kivetítőn korábbi Grecsó interjú bejátszásokat nézhetünk. Leginkább a kistelepülések könyvtáraiból, iskolákból – az egyik gimnazista srác a riportban őszintén megvallja, azt hitte, öregebb az író… Azonfelül egy Randiguru tévés adásba is betekinthetünk. A közöség majd’ kiesik a székből.
A kismozik után óriási taps közepette jön ki, hozzátéve: – Látják, 25 éve járok írósimogatóra. A múltkor egy gyógyszerész azt mondta, „Maga író, nem?” „Ja.” „És kortárs?” „Maga tudja, jól nézzen meg, lehet, hogy már kifele tartok.”
Megvallja, nemhogy a közvetlen környezete, de a szülei sem hittek benne, hogy valaha ezt a mesterséget választja. Majd az előadás során többször is kérdéseket tesz fel, megjegyzi, a helyes választ adók dedikációt kaphatnak, csak egy könyvet kell hozzá venni.
Azt követően Sinka Istvánról mesél. A vésztői születésű népi író hatéves korában egész nyáron kosztért, kvártélyért egy birkanyájra vigyázott. Majd a háromhónapos munkáért egy kis bárányt kapott. Nyár végén hazafelé bandukolva, a város határában találkozott egy mozgó könyvárussal. Leemelt egy Petőfi könyvet, beleolvasott, és ahogy a galád könyvárus meglátta a gyermek szemében a csillogást, nyomban azt mondta, „Neked adom, cserébe a bárányért”. Sinka itt vált íróvá.
A kis Grecsó diszlexiás és diszgráfiás volt. Nem tudta a d-t és a b-t megkülönböztetni, mert tengelyesen tükrösek. Miután ezt az édesanyja elárulta a tanítónőnek, másnap feleltették, 50 százaléka volt arra, hogy eltalálja, hogy b-t vagy d-t lát, de nem jött be. Azt követően a harmadikos gimis ellenőrzőjét mutatja be a kivetítőn.
Az Á betű alatt egy Depeche Mode jelvány lelhető fel – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Némi szép- és tipográfiai érzékről tanúskodik a borítója. Az éles szeműek az Á betű alatt többek között egy golyóstollal rajzolt Depeche Mode jelvény lelhetnek fel – dicsekszik. Majd ahogy belelapoz, az irodalom jegyek nem azt tükrözik, hogy valaha a Bárka szerkesztője, később az ÉS prózarovat szerkesztője lesz. Jó, ha tud olvasni. És az utolsó fogalmazás, amit Anyám címmel írt is csak 4-es lett…
– Hát mit tudtam szegény anyámból elrontani? – teszi fel a kérdést, némi Regős Bendegúz akcentussal. – De legalább róla tudtam volna egy tisztességes dolgozatot írni, de még az sem sikerült. Összefoglalva, semmi jel nem mutatott arra, hogy egyszer író leszek.
Az első verses kötete 1996-ban jelent meg, majd az országos hírnevet (vagy hírhedtnevet – legalább is eleinte Szegváron) a 2001-ben debütáló Pletykaanyu hozta meg. A kötetben szegvári történetek vannak lejegyezve. A megjelenés után nem sokkal óriási vihart kavar a kistelepülésen, ugyanis valaki saját magára, más a szomszédjára ismer. Közben a helyi könyvtár legolvasottabb példánya lesz: az egyik tévéstáb így számolt be róla: „Most 15-en vannak várólistán, miközben a Harry Potterre csak hárman várakoznak”.
A Pletykaanyuban szerelő múzsák persze nem alszanak. Hatan be is perlik a szerzőt. A békítő tárgyalás előtt Krisztiánt arra kéri az ügyvédje, ne szólaljon meg. „A sértettek elolvasták a Pletykaanyu című novellát. Elolvasták, és magukra ismertek, de ők nem ilyenek” – hangzott el a bíróságon. Ekkor az ügyvéd megértette, hogy egy Örkény novellában van.
– Egy dologra jó volt a kötet – folytatja –, hogy az ötezer fős falut egységbe tömörítette: 2100 aláírást gyűjtöttek, hogy édesanyámat rúgják ki a munkahelyéről, mert ugye ki a hibás, az adatközlő, és mi a cím? De szerencsére ez nem történt meg.
A kiadást követően az író 15 év múlva Szegvár díszpolgára lett.
