A Pál utcai „Boka Juniors” történetét talán senkinek sem kell bemutatni: a régebb óta fiatalok biztosan olvasták Molnár Ferenc kiváló regényét, ha máshogy nem, kötelezőként. Akit erre esetleg deákként nem sikerült rávenni, az minimum vagy a szinopszist ismeri, vagy megnézte Fábri Zoltán 1969-es dolgozatát, melyben ugyan minden főbb gyerekszerepet angol fiatalok játszottak, de ezzel együtt is talán a legjobb filmadaptációja az alapműnek. (Érdekesség, hogy a Fábri-mozi az ötödik volt a feldolgozások sorában, a 30-as években ráadásul amerikai és olasz filmeseket is megihletett Molnár univerzális története a barátságról, bajtársiasságról és a a gyengék erejéről.)
Fotó: Somogyi Martin/Csabagyöngye Kulturális Központ
Előbb-utóbb persze mindenből musical lesz, jelen esetben a Dés László-Geszti Péter-Grecsó Krisztián (hopp, meg is van a csabai kapcsolat) szerzőtrió gondolta újra zenés játékként A Pál utcai fiúkat, amely tettükkel megint csak nem voltak egyedül: a 40-es és a 90-es években is készült muzsikával átszőtt színpadi adaptáció, valamint csak a 2000 óta eltelt két és fél évtizedben három átdolgozás is elkészült, melyek közül a legfrissebb, a 2016-os jelen írás tárgya.
A zene az kell... bár az egy másik musical.
A szombati Csabagyöngyés előadás minimum kettős funkciót töltött be: egyrészt a Tavaszi Fesztivál záróakkordjakét szolgált, másrészt (szellemiségében legalábbis) megnyitotta a Csabai Nyár programsorozatot, amelyről Művészbejáró című műsorunkban beszélgettünk Seregi Zoltánnal, a Jókai színház direktorával.
És hogy miért minimum kettős funkciót jelöltem meg? Mert nem utolsósorban a szórakoztatás volt a cél, melyből kiválóan vizsgáztak a fiatal színészek. Erről a Pannon Várszínház jóvoltából e kis részlet révén meg is győzödhet, aki nem hiszi:
