„Lacinál én vagyok az első és a harmadik befutó”

Lévén tegnap már írtunk egy beszámolót az eseményről; ezáltal most a cím körüli gondolatkörrel foglalkoznék.

László felesége, Angyalka évekkel ezelőtt így mutatkozott be nekem: „Lacinál én vagyok az első és a harmadik befutó”. Történetesen Laci vagy 30 éve elvette, majd pár esztendő után elváltak, azt követően egy másik nőt vezetett az oltár elé, de tőle is elvált, és akkor újra elvette Angyalkát. Most boldogok. Különösen Angyalka büszkül.

Majdan a szeretlek-nem szeretlek-szeretlek örökdilemmával kapcsolatban, az esküvő fedőnevű intézmény néhány háttérmunkásával beszélgettem a kiállításon.

Kérdésemre, hogy miért van az, hogy manapság a házasságok nagy része kudarccal végződik, nem úgy, mint a nagyszüleink idejében, amikor olykor félre tudtak nézni a házastársak, Juhos János fényképész elmondja: „kinyílt a világ, szabadabbak lettek az emberek, és mindenki szeretné önmagát megvalósítani. Azaz sok az impulzus, nagy a csábítás… Ellenben azt látom, hogy mindez nem szegi a fiatalok kedvét, sőt, újra divat házasodni”.

Kupkai Éva HR referens mindehhez hozzáteszi: valóban divatba jött az esküvő.

- De amikor a munkahelyemre, a Phaedrába eljön hozzánk egy ifjú pár, azonnal meg tudom mondani, hogy melyik kapcsolatból lesz hosszabb házasság, és melyik van már halálra ítélve. Sokkal több az elvárás, nincs türelem, nincs tolerancia - hangsúlyozza.

Azt követően egy rövid interjúba csapunk bele:  

– Mondjuk 200 éve a világ a suba a subához, guba a gubához elv mentén működött.

 – De nagyobb volt az alázat is.

– A feudális világban azonban az asszonynak csöndben kellett lenni.

– Hát igen, de el is tartották a hátsóját, és nem ülne most itt, mint én, hanem ott lenne a másik oldalon, és vásárolgatna.

– A legextrémebb történetünk az volt – de ezt már egy esküvői ruhakölcsönzős mondja –, amikor alig két év alatt, egy vőlegény három menyasszonyt hozott hozzánk ruhapróbára. Az elsőbe valamiért belement, elvette, majd elváltak; néhány hónap múlva egy tök ugyanolyan karakterű hölggyel érkezett, őt is elvette, és tőle is elvált, majd egy jó év múlva elhozta a harmadikat, akivel azóta is boldogan él. Tehát nem bennünk volt a hiba, mert a vőlegény ugyanúgy, mindig hozzánk hozta a következő csajt.

Mindezzel kapcsolatban eszembe jutott az egyik tánctanár ismerősöm, aki nemrégiben azt mesélte, hogy az egyik fazon (tanítványa) három, különböző csoportjába jár hozzá táncolni, és mindegyikben van egy nője.

Végül Rálik Norbert, a Best Duo Fotószaküzlet egyik oszloposa egy esküvői videós ismerősének a sztoriját osztja meg velem: kollégája egy szombaton még jóízűen forgatta a vidám, fiatal párt. Majd másnap este, amikor kész lett az anyaggal, felhívta a friss házaspárt, és megkérdezte, hogy viheti-e a mozit, mire a férj csak annyit mondott: „nincs rá szükség, hétfőn elválunk.” Ugyanis az ara szülei másnap adták át a nászajándékukat, amely egy lakás volt, csak éppen a feleség nevére íratták… És ebből akkora patália lett, hogy idő előtt felmondták a házassági szerződést.

S mielőtt összecsomagoltam volna a klaviatúrát, Messengeren megkértem a vadfeleségem kezét – hisz mégiscsak a nyáron lesz, hogy 17 éve boldogítom.

Egy békejellel válaszolt. (Vagy fordított Mercedes-jellel?)