Tavaly májusban egy, a Körte soron kitört facsemete kapcsán írtam jegyzetet a Csabai Mérlegbe.
Az elpusztított kis kőris helyén már új fa nyújtózik az ég felé, de idén nyáron őt és testvéreit is nagy baj fenyegeti. Az életüket most nem az oktalan rombolás, hanem a szélsőséges időjárás veszélyezteti.
A mostani az elmúlt százhúsz év legmelegebb nyara. Eső alig esett, és még az országos átlagnál is kevesebb égi áldás jutott nekünk, csabaiaknak. A kánikula hatásait valamennyi élőlény megszenvedi. De míg az ember képes gondoskodni önmagáról, társairól, és az állat is megtalálhatja a szomjoltó vizet, addig a növények nem tudnak elmenekülni. „Röghöz kötöttségükkel” ilyenkor is szolgálják környezetüket, árnyat adnak, kicsit hűvösebb levegőt biztosítva a lombkorona alá húzódó állatnak, embernek egyaránt…
A csapadék nélküli hetek bizony megviselik Békéscsaba faállományát, közülük sok néhány hete már a kiszáradás jeleit mutatta. Júliusban azonban elérkezett egy nagyszerű pillanat, és azóta a városlakók hétről hétre bizonyítják az igazi közösség hatalmas erejét. A Hatvanezer Fa Egyesület irányításával tervszerű cselekvés indult el. A civil szervezet felhívásához – mely arról szólt, hogy locsoljuk a környezetünkben lévő csemetéket – a város minden részéről csatlakoztak aktivisták.
Csodálatraméltó és megindító tapasztalni, hogy időt és energiát nem kímélve a kora reggeli és késő esti órákban önkéntesek tucatjai vödrök, kannák, flakonok százait cipelve öntözik a növényeket. Személyes tapasztalataim szerint kicsik és nagyok, nők és férfiak, panellakók és családi ház tulajdonosok egyaránt kiveszik részüket a kánikulával vívott élet-halál harcból. Családok, baráti társaságok, munkahelyi kollektívák, ismeretlenek fognak össze és mutatnak példát civil kurázsiból, felelősségvállalásból országnak, világnak. Az önkéntesek mellett helyi vállalkozók és önkormányzati cégek is folytatják a megfeszített munkát.
Görögországban, Olaszországban, Törökországban, Oroszországban iszonyatos erdőtüzek pusztítanak. A tétlenségre kárhoztató klímadepresszió helyett mi locsolókocsi, öntözőcső és vödrök segítségével hordjuk a vizet a fák gyökérzetéhez.
Az előrejelzések szerint augusztus végéig nem sok esőre számíthatunk, de ha a közösség nem fárad el (és egészen biztos, hogy nem fog), akkor a facsemeték túlnyomó többsége életben marad. Köszönet mindenkinek, aki részt vesz a locsolásban. Mi, békéscsabaiak, 2021. legforróbb heteiben megmutatjuk, hogy a növények és mi ugyanannak az életközösségnek a nélkülözhetetlen részei vagyunk. Szeretettel fordulunk feléjük, szomjukat oltjuk, gondozzuk őket, hogy elvégezhessék feladatukat az Élet, a gyermekeink, az unokáink védelme érdekében.
Herczeg Tamás, országgyűlési képviselő, békéscsabai lakos, édesapa, nagyapa
