– Ezeket az arcpajzsokat a későbbiekben az egészségügyi dolgozók használhatják majd a koronavírus elleni védekezéshez. Hogyan született meg az ötlet, hogy a birtokukban lévő technológiát arcpajzsok gyártására használják?
– Azt gondolom, hogy ez egy ilyen szükséghelyzetben teljesen természetes. Hogyha valaki rendelkezik gyártóeszközökkel, kapacitással, akkor segíteni tud. Mi a Kollaborban természettudományos élményközpontként működünk. Jelenleg online oktatásra álltunk át, ezért gyerekek tanításával nem tudunk foglalkozni. De ugyanakkor az eszközparkunk meg rendelkezésre áll, és alkalmas erre a feladatra.
– Mit lehet tudni erről az arcpajzsról? Mire lehet használni?
– Az interneten többféle megoldás kering. Elsőként a 3D-s, nyomtatott maszkokban gondolkoztunk, amelyek ugyanakkor professzionális szűrő nélkül sajnos nem sokat érnek. Erről egy orvos ismerősöm tájékoztatott, aki felvetette, hogy az arcvédő pajzs jó megoldás lehet. Ugyan 100 százalékos védelmet sajnos ez sem nyújt, de ha a meglévő maszk elé egy plexi lemez kerül, amely a cseppfertőzést képes megakadályozni.
– Mi alapján születtek meg az eszköz elkészítéséhez szükséges tervek?
– Az internetről. A közösségi oldalakon több tervre bukkantunk. Azt tudjuk mondani, hogy a civil társadalom megmozdult ebben az ügyben. Szerencsére a terveket szabadon letölthetővé teszik, amely által mások is elkészíthetik azokat. Ezek tehát nem a saját fejlesztéseink, hanem az interneten fellelhető eszközöknek az adaptációi.
– Egészségügyi védőfelszerelés gyártása esetén feltételezhető, hogy mindenképpen kell orvosokkal, szakemberekkel egyeztetni. Kik segítenek önöknek?
– A békéscsabai kórházban egy sebészorvossal tartjuk a kapcsolatot és folyamatosan konzultálunk. Főként olyan anyagokat helyezünk előtérbe, amelyek alkalmasak akár egy hőkezeléses, akár egy vegyszeres fertőtlenítésre.
– Említette, hogy több hasonló kezdeményezés indult el az országban. Ezzel kapcsolatosan mik a tapasztalatok? Mennyire tudják egymást segíteni az ilyen jellegű arcvédőpajzsok elkészítésében a különböző munkacsoportok?
– Én azt gondolom, hogy mindenki ott segít, ahol tud. Mi Békéscsabán nem az országos akcióba kapcsolódtunk be, mert egy központosított ellátás során nagy a veszélye annak, hogy vidékre, a határ mellé nehezen kerüljenek eszközök. Mi azt az utat választottuk, hogy itt próbálunk közvetlenül az egészségügyi intézményekkel kapcsolatot építeni. Amint elkészülnek ezek az eszközök, akkor közvetlenül eljuttatjuk hozzájuk.
– Most hol tartanak?
– Gyakorlatilag minden terv a rendelkezésünkre áll. Lényegében a gyártás kivitelezhető, de problémánk adódott az alapanyag beszerzéssel. Az eszköz elkészítéséhez három alkatrészre van szükség. Egy 3D nyomtatott fejpántrész, ez előtt van egy átlátszó, tiszta műanyag lemez, és a fejhez pedig egy „gomblyukas gumiszalag” erősíti a pántot. Magához a fejpánthoz a PETG alapanyagunk megvan. A pajzshoz szükséges anyag nincs, hiszen ma már országszerte hiánycikk a plexi lemez és a PET lemez is. Egy „klöckner” lemezünk van, amely kemény PVC. Azonban a klöcknerrel az a probléma, hogy nem lehet lézer vágni. Jelenleg a prototípus az pont azt jelenti, hogy milyen technológiával tudunk eljutni odáig, hogy ebből a lemezből használható pajzsokat tudjunk vágni.
– Mi az, amire önöknek szükségük lenne jelen pillanatban?
– Sikerült beszerezni kellő mennyiségben a gomblyukas gumiszalagot. Most a pajzslemezre van szükségünk, amely vagy plexi vagy PET lemez 0,5 milliméter vastagságba. Esetleg 0,8 milliméterig is elmehet, de nem lehet vastagabb. Ha ilyen van bárhol a környéken, akkor ezt a birtokunkban levő lézervágó eszközzel tudjuk vágni. Ugyanakkor a klöckner lemez, ami most rendelkezésünkre áll, az lézerrel nem vágható. Ezt más eszközzel kell megoldani. Ha bárki tud ennek a professzionális vágásában segíteni, akkor most arra van a legnagyobb szükségünk, hogy ez a pajzslemez kivágott állapotba kerüljön. Hiszen utána az összeszerelés két perc alatt megvan, és szállítható a termék.
– Többen felvetettek ötleteket, például PET palackok feldolgozására és egyebekre. Miért nem megfelelőek ezek az elképzelések?
– PET palackból azt gondolom, hogy otthoni használatra meg lehet ezt oldani. Viszont akkor, amikor egy többszáz darabos kollekciót kell legyártani, akkor sorozatgyártásra kell berendezkedni. Az nem lehet megoldás, hogy egy darab ollóval külön-külön vágjuk ezeket a lemezeket, ahogy esik úgy puffan alapon. Pontosabb, precízebb eszközökre van szükség. Egyébként hozzáteszem, hogy otthoni használatra ez akár egy két literes PET palackból is megoldható.
– Hogyha sikerül beszerezni az említett plexi, illetve PET alapanyagot, avagy sikerül a már meglévő alapanyagokat megfelelően feldolgozni, akkor ön szerint most hogy állnak? Körülbelül hány eszközt tudnának elkészíteni?
– Most a rendelkezésünkre álló 3D nyomtatószál, tehát a filament alapján 400 darabot egészen biztos, hogy le tudunk gyártani. A nyomtatókapacitásunk elegendő arra, hogyha a nyomtatás folyamatos, akkor ezt egy hét alatt meg tudjuk valósítani. Ehhez megvannak a gumiszalagjaink is.
– Abban az esetben, hogyha valakinek van elképzelése vagy lehetősége, akár alapanyag tekintetében, akár a meglévő alapanyag feldolgozása tekintetében, akkor önöket hogyan tudja megkeresni?
– A meg nem nevezett közösségi oldalon megtalálnak minket. Egyébként a Kollabor oldalon vagy a Kollabor közösségi oldalon is. De engem személyesen is meg tud találni Messenger-en, és bármelyik felületen. Egyeztetés után pedig meg fogjuk találni a megoldást.
– Ahogy említette, Békés megyei orvossal vette fel a kapcsolatot. Ön szerint mi kell ahhoz, hogy amennyiben elkészülnek ezek az eszközök, tényleg ide Békés megyébe kerüljenek az egészségügyi ellátásba?
– Az orvos említette, hogy az általunk készített maszkok elsődleges kiszállítási célpontja a gyulai infektológia, utána a sürgősségi betegellátás, utána pedig az intenzív osztályok, és utána pedig mindenki más. Mi hiszünk neki, hallgatunk rá, ezt a sorrendet szeretnénk követni.
– Miért tartják fontosnak, hogy kifejlesszék ezt a gyártási technológiát, és minél hamarabb tudjanak segíteni itt Békés megyében?
– Akkor amikor szükség van, segíteni kell. Mi gyakorlatilag egy olyan közösségi tér vagyunk, egy olyan oktatótér, amelynek a neve az, hogy Természettudományos Élményközpont. Mi gyerekeket a 21. századi technológiára, gondolkodásra oktatjuk, de nemcsak gyerekeket, felnőtteket is. Azt tudjuk mondani, hogy mindenféle korszerű technológia rendelkezésünkre áll, de ez nem csupán technológiáról, hanem gondolkodásmódról is szól. Akkor viszont, amikor ez meghiúsul, akkor ez a hely gyakorlatilag nem csak oktatótér. Ha úgy tetszik, akkor egy makerspace, egy alkotótér, ahol új dolgok kifejlesztésére is lehetőség van, például a prototípusok létrehozására, vagy kis szériás egyedi termékek létrehozására. De startupok, új vállalkozások indítására is. A szükséghelyzetben mondhatom, hogy mi egy gyors reagálású, minden-gyártó gyárrá tudunk válni, amely kis léptékű, de rugalmasan tudunk alkalmazkodni a felvetődő igényekhez. Azt gondolom, hogy ennek az időszaknak a próbája, hogy hogyan tudunk megfelelni a felmerülő igényeknek, szükségleteknek.
