Balogh Zoli 11 évesen, 1977 januárjában, a Debreceni Sportiskolában bújt először judogiba. Később a Debreceni Dózsa színeiben úttörő olimpiai bajnok, sokszoros korosztályos bajnoki érmes, országos junior csapatbajnok, ifjúsági és junior Aranyjelvényes, korosztályos válogatott. A Békéscsabai Honvéd Szalvai SE tagjaként 1986-ban felnőtt első osztályú minősítést szerzett 60 kilóban. (Nem mellesleg abban az évben a súlycsoportjában Csák József Európa-bajnoki címet szerzett; szóval nem volt egy gyenge mezőny.)
Versenyzőként és íróként – Forrás: Balogh Zoltán Facebook oldala
Eredetileg 1985 augusztusában a Budapest Honvéd Sportegyesülethez kellett volna felszerelnie, de mivel a bevonulás előtt épp egy fegyelmi eljárás indult ellene, így megváltoztak a dolgok. Egy koncert miatt „lelépett” egy erőnléti edzésről, ugyanis még hónapokkal azelőtt megígérte Erikának, a leendő feleségének, hogy megmutatja, Alvin Lee miképp fogja meg a gitár nyakát. Ráadásul néhány órával, a hivatalos tréning előtt elvégezte a kötelező erősítő gyakorlatokat, ám a szőrös szívű ítészek, jól kibabrálva vele, száműzték a békéscsabai „büntető” judoegyesülethez, a Békéscsabai Honvéd Szalvai SE-hez. (Nyugton állíthatjuk, ezzel a lépéssel mindenki jól járt.)
Az egész életében a betűk bűvöletében élő sportoló, ahogy az eskü után kilépett a közvetlenül a laktanya ajtajára nyíló Tanácsköztársaság útjára (ma Andrássy út), meg sem állt az első könyvkereskedésig. A boltosok nagy meglepetésére a tányérsapkás fiatalember kizárólag egy békéscsabai író munkáját kérte, hogy jobban beleszagolhasson a csabaiak világába. Az eladó Kőváry E. Péter a Szik virágát vette le a polcról. (A név fontos; lejjebb kiderül.)
A kemény meló szürete – Forrás: Balogh Zoltán Facebook oldala
1987 februári leszereléséig katonasportolóként és edzőként szolgálta a Szalvait; majd Sarkadi János vezetőedző kérésére Békéscsabán maradt. „Felajánlották – mesélte –, ha maradok, szereznek egy lakást, de ahhoz össze kell házasodnom Erikával. Az esküvő egyáltalán nem jelentett problémát, hiszen már hónapok óta jegyben jártunk. Hamarosan a Kisszik utcán, a Galambbal szemben kaptunk egy szép kis lakást. Közben megszületett Renáta lányunk.”
További két évig vitte a szép sikereket elért – Kardos Zoltán, Halmányi Antal, Szatmári Csaba, Kocsis Árpád és Bíró Péter nevük által fémjelezte – csoportját, aztán egy szerződés reményében visszacsalogatta az egykori debreceni egyesülete.
Egy igazi kincs – Forrás: Balogh Zoltán Facebook oldala
A miért nem maradtál Csabán, ha annyira jól ment a szekér? kérdésemre azt válaszolta, mert a debreceni klubja kerek perec kijelenttette, ha már az ő nevelésük, akkor ne verjék már gyermekei a hajdúvárosiakat.
Egyébként a közelmúltban A gyávaság csendje című Facebook posztjában épp a benne kavargó érzésekről ír (a helyszín, a szereplő neve és a kora nem azonos; csak a szerző):
„Az áprilisi, álmos szombat reggelen csupán néhányan zötykölődtek a dunántúli nagyváros vasútállomása felé tartó buszon, Vilmos a gondolataiba temetkezve egykedvűen bámult ki a párás ablakon, sokat megélt sporttáskája hűséges kutyaként igazodott a bokájához. Több mint három hónap után először kell szembenéznie azokkal, akikkel véd- és dacszövetséget kötött egykoron. Elhagyta őket egy sikerrel kecsegtető lehetőségért, szakmai presztízsből, kockára téve a családja nyugodt, bejáratott életét is a bizonytalanért.
Fontosabb volt az egója, pedig a dzsúdósai rohamtempóban fejlődtek, készen álltak arra, hogy a legjobbak legyenek. Mit hozhatna fel mentségére az otthon hívó szava mellett? Azt mindenképpen, hogy nem a pénzért tette: korábbi fizetésénél valamivel kevesebbet vihet haza edzőként az egykori egyesületétől. Az ország rendszert váltott, ő meg klubot. A feladat izgatta. Úgy érezte, harmincöt évesen megérett rá, hogy régi-új csapatának tagjaiból is bajnokokat faragjon. Az egyik legeredményesebb sportegyesület utánpótlásában nem lehet más cél. Ez a győztesek klubja.”
(Bővebben Balogh Zoli Facebook oldalán)
Néhány nagyon szép év várt rá anyavárosában is. „A tanítványaim itt is nyerték a bajnokságokat – folytatja. – Olykor én is beszálltam az I. osztályúakkal, és szerénytelenül kijelenthetem, nem vallottam szégyent: még edzőként is szépen elmuzsikáltam a szőnyegen. Közben tervben volt a második gyermekünk”.
Majd 1992 nyarán, huszonhét esztendősen egy ukrajnai edzőtáborban kis híján végzetes balesetet szenvedett: több métert zuhant egy szikláról. A kilenc hónapos kezelést követően az az ember, aki lényegében a „testéből élt”, kerekesszékben hagyta el a kórház épületét. Minden szempontból teljesen más perspektívából, kezdte újra az életét.
„Öt-hat depressziós év kezdődött – folytatja. – Nyakig merültem az önsajnálatban, délelőttönként német sorozatokat néztem a tévében. És kibírhatatlan voltam mindenkivel. Majd 23 éve kaptam egy ajánlatot! Az egyik barátom bizton állította, szerinte hírszerkesztőként is simán tudok dolgozni. Először egy debreceni hírportálnál kezdtem, és lépkedtem szépen föl a lépcsőkön, később a Presztízs Sportnak is voltam főszerkesztője; 2018-ban pedig Gyulai-díjat kaptam a Magyar Sportújságíró Szövetségtől.”
Az unokákkal: Noel már kilenc, Ábel szeptemberben lesz hétéves – Forrás: Balogh Zoltán Facebook oldala
Zoli 2020-ban kezdett novellákat írni, no de javallom, itt álljunk meg egy kicsit… Hiszen újra képbe kerül egy csabai szál! Ugye ahogy fentebb fogalmaztam, Renáta lányuk a kolbászok fővárosában született…
Reni néhány éve egy budapesti koncerten összeismerkedett a szintén csabai születésű Kőváry E. Péter nagyobbik fiával, a sajnos nagyon fiatalon elhunyt Petivel, a későbbi férjével, a gyermekei édesapjával.
Akkor már mindketten a fővárosban éltek; később Szentendrén építkeztek. És hamarosan a szomszédságukba költöztek a debreceni nagyszülők is, azaz Balogh Zoli és Erika. (Van még egy kis párhuzam: a judós anno Csabán, a Kisszik utcába költözik, leánya, a Kisszik virága később a Szik virága szerzőjének lesz a menye.)
Zoli azóta újságíróiskolákban is tanít. Állítja, „ha meg tudsz írni egy tárcát, akkor mindet tudsz az újságírásól. Én is imádok novellát írni; nálam cselekményalapú a történet”. Amikor tavaly ősszel megjelent az első novellás kötete, a Kapáslövés, amely számtalan Csabához köthető sztorit mesél el (ilyen például az Óda a Csabairól), az egyik kollégája azzal bíztatta: „Mivel sportoló vagy, ez a kötet igazi irodalmi ritkaság!”.
Továbbá Harle Tamás, a kötet kiadója, a fülszövegbe többek között az alábbiakat írta: „Sport, irodalom, romantika és szenvedély – az első kötetes Balogh Zoltán novelláskötete izgalmas irodalmi újdonság. Ritka műfaj ez, talán még nem is jelent meg Magyarországon kifejezetten sportos novelláskötet.”
Fotó: Varga Jennifer/24.hu
-400x225.webp)
