Az interjú során a régi ismeretségünkre való tekintettel tegeződtünk.
– Egy ismerősöm a közelmúltban szeretett volna egy kutyát, de miután kapcsolatba lépett az egyesülettel, meghátrált. Azt mondja, „Ma nehezebb egy ebet örökbe fogadni, mint egy gyermeket…”.
– Valóban, egy kutya örökbefogadása nagyon „bonyolult” dolog (nevet). Pusztán néhány lépésből áll. A honlapunkon rajta vannak az örökbefogadható állatok fotói. Mindegyiknél fel van tüntetve az életkor, nem, fajta, szőrzet, méret; illetve, hogy másik kutyával/cicával miképp viselkedik, milyen az emberhez való viszonya stb.
– Az az első lépés, hogy a leendő gazdi bejelöli a szimpatikus kutya fotóját?
– Először is a honlapon kiválasztja az állatot, majd ír nekünk egy emailt, amelyben röviden bemutatkozik. Mesél magáról, továbbá elmondja, hogy miért szeretne otthon kutyust tartani, milyen tervei vannak vele, hogyan szeretné tartani, milyen a kerítés… Fontos, hogy ne ássa ki magát.
Majd mi 24 órán belül felvesszük vele a kapcsolatot. S ha úgy látjuk, hogy jó helye lesz a kutyának, akkor az érdeklődőt kihívjuk a telepre és összeismertetjük őket. Azt követően heti két-háromszor ki kellene járnia, hogy sétáljanak, valamint kialakuljon köztük egy bizalmi kapcsolat. Hozhatja a már meglévő kutyáját is, hogy a két állat megszokja egymást. Ilyen borzasztóan „nehéz” követelményrendszerünk van. Noha ez nem sok mindenkinek tetszik.
– Régen bejött az ember, kiválasztotta az ebet, becsomagoltátok és hazavitte.
– Igen, de nagyon sok rossz tapasztalatunk van.
– Általában miért kerülnek vissza?
– A legtöbbször cuki kölyökként viszik el őket, akik sokszor – nem hetek, hanem évek múlva térnek vissza hozzánk. Legtöbbször olyan állapotban vannak, hogy nem bírjuk kiszedni a boxból, nem tudjuk rátenni a pórázt, mert acsarog. Látszik, hogy semmit nem foglalkoztak vele. Konkrétan házőrző, patkányfogó és kapucsengő volt. Mi nem ilyen gazdikat keresünk, ezért vannak ezek a szűrők. Az örökbefogadás menetének megszigorításával szeretnénk megváltoztatni az emberek szemléletmódját, mivel az állat is egy érző lény. Nagyon sok lánccal a nyakában jön vissza, mert le se vették róla, és nyilván ezért szökött meg.
Galéria
– Körülbelül havi hány kutya kerül be a menhelyre?
– Februárban 31 került be, ebből 22 gazdától.
– Megesik, hogy panelben jobb körülmény közt él a blöki, mint kertesházban?
– Van rá példa, hogy az emeletesházban lakó gazda sokkal többet sétál a négylábú családtagjukkal, mint a kertesházi, sőt! De nem ez a mérvadó. Mint mondtam, a rengeteg rossz tapasztalat az, ami miatt meg kell szűrnünk az örökbefogadni szándékozókat. Van a telepen egy maroknyi dolgozó és még egy maroknyibb önkéntes.
Ők azok, akik nap mint nap saját szemükkel látják a sokszor megrázó körülmények között bekerülő kutyákat és cicákat. Ők azok, akik leveszik a láncot a nyakukból, megszelídítik, etetik, simogatják őket; idővel hozzászoktatják a pórázhoz, ha beteg, elviszik az állatorvoshoz. Megismerik a lelkivilágukat és boldogok, ha az állat boldog. Vele sírnak, ha szomorú és beteg, sőt, sokszor az életéért harcolnak.
Vagyis éppolyan kapcsolat alakul ki állat és ember között, mint a felelős gazdiknál otthon egy vagy két kiskedvencükkel, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem egy-kettő, hanem 150-200 kutya és 100 cica van. Ezek után csakis társállatnak adjuk őket örökbe. Aki hazavisz egy kutyát, az szerez magának egy családtagot.
– Sűrűn jártok ki ellenőrizni a házakhoz?
– Mielőtt odaadunk egy állatot, megnézzük az otthoni körülményeket, később többször is meglátogatjuk. Vidékre azonban nem adunk kutyát, mert arra sajnos nincs kapacitásunk, hogy kijárjunk hozzájuk. Nagyon nagy szükség van önkéntesekre, akik ebben segítenének nekünk.
– A kijárási korlátozások ideje alatt megszaporodtak a leendő gazdik?
– A megkeresések száma valóban nőtt, de nem drasztikusan. Természetesen igyekszünk alaposan felmérni, hogy mennyire valós az örökbefogadási szándék és elkerülni, hogy a járvány után visszakerüljenek hozzánk ezek az állatok.
– Otthon van kutyátok?
– Hát… van néhány.
***
Íme az örökbefogadás 7 pontja:
-400x225.jpg)
