Országos minősítő versenyen vett részt a Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttes. A Néptáncosok Országos Bemutató Színpada lehetőséget teremt a néptáncegyütteseknek magas művészi színvonalú színpadi bemutatkozásra, egymás megismerésére és a szakmai megmérettetésre. A versenyről és a táncegyüttesről a 7.Tv Művészbejáró című műsorában Szarka Zsolttal, az együttes vezetőjével beszélgetett Szabó Rita műsorvezető.
– Mit lehet tudni a minősítőről, ez hogyan működik?
– Ez egy régen kialakított rendszer. A Martin György Néptáncszövetség mintegy húsz éve rendezi meg a minősítőjét. Ebben az évben Százhalombattán volt a rendezvény, az országból több mint 20 együttes vett részt rajta.
– Hogyan áll össze egy ilyen program?
– Ez egy szerkesztett egy félidős, immár kibővített percidős program. Régen 30 percet kellett összeállítania egy táncegyüttesnek, most ezt felemelték 45 percre, hogy a műsort esetleg forgalmazni is lehessen, hiszen egy színházi félidőt tesz ki. A követelmények között van, hogy nonstop kell mennie, és nem lehet benne önálló zenekari szám. Tehát a csapat kell, hogy megoldja a minősítő előadást néptáncos elemekkel, kamara, nagy számokkal, szólókkal, esetleg dramaturgiai szállal.
– Milyen kritériumoknak kell megfelelni egy ilyen minősítő során?
– Több szempont van, amelyek egzaktak. Többek között: a műsorszerkesztés, dramaturgia, színpadi megjelenés, hiteles, stílusos tánc, énekzenei teljesítmény, zenekari teljesítmény az, amit figyel, értékel és pontoz az országos minősítőn a szakmai zsűri.
– Mit lehet tudni a zsűriről?
– Leginkább néptáncos szakemberek a zsűri tagjai, de vannak a tagok között zenei szakemberek is. Esetenként lehetnek színházi rendezők, így több oldalról áll össze egy ilyen grémium.
– Milyen minősítési eredményeket lehet elérni egy-egy ilyen verseny során?
– Pontszámokat lehet elérni. A maximális pontszám 150. Az 5 zsűritagnak a 30-30 pontja adhatja ki a 150 pontot. 130-tól 150 pontig lehet megszerezni a kiváló együttesi minősítési címet. Az alatt jól minősültet, megint alatta minősültet, és van a részt vett kategória is.
– Milyen műsorral készültetek erre a megmérettetésre?
– Az idő rövidsége miatt – ugyanis a kiírás és a bemutató között igen rövid idő telt el – egy régebbi műsort újítottunk föl, illetve rövidítettünk és alakítottunk át. Ennek a címe a „Bálban voltam boldog én”. Ebben fűztük össze a táncokat.
– Milyen szempontok alapján választjátok ki az elemeket, és milyen próbafolyamat előzi meg ezt az előadást?
– El lehet menni a néptánc irányába, lehet automatikus folklórba hajlóan szerkeszteni egy ilyen minősítő műsort, vagy egy erősebb színházi dramaturgiai szálat is be lehet lőni. Ezt mindig rendezőkoreográfus határozza meg. Mi is vittünk bele egyfajta dramaturgiát, de nagyon erősen támaszkodtunk a hagyományos, autentikus néptáncra, a folklórra. Próbáltunk olyan táncanyagokat kiválasztani, amelyek igazán érdekesek lehetnek. Az is hozzátartozik, hogy egy ilyen minősítőn legalább két al-dialektus területről kell választani. Tehát a táncegyüttesnek több oldaláról kell megmutatkoznia. Például nem lehet benne csak erdélyi forgós-forgatós típusú tánc, hanem kell másik területről is mondjuk egy csárdást, vagy verbunkot beletenni, hogy szélesebb palettán mutatkozzon meg az együttes.
– Kik állítják össze ezt a koreográfiát? A táncosoknak mennyire van beleszólásuk egy ilyen műsor összeállításába?
– A táncegyüttesek nagymértékben függenek a művészeti vezetőtől, de ő természetesen hívhat segítségül dramaturgot, vagy zenei szerkesztőt. Általában ezekhez szoktunk leginkább nyúlni, hiszen a koreográfusok fel vannak vértezve egyfajta színházi arányérzékkel, stílusérzékkel, hogy hogyan is lehet szépen, arányosan összeállítani egy ilyen műsort. Jómagam ebben nagyon önfejű vagyok. A táncosoknak nincsen sok beleszólásuk. de természetesen vannak táncrészletek, amelyeket önállóan is meg tudnak oldani. A miénkben is volt ilyen.
– Hogyan értékelte a zsűri a produkciótokat?
– A kiválóan minősültek kategóriájába kerültünk, de kaptunk hideget és meleget is természetesen. Ilyenkor elmondják a segítőszándékú kritikájukat is, de nagyra értékelték az együttes magas szintű művészeti munkáját. Békéscsabán mi vagyunk a harmadik ilyen együttes, két nagy hírű együttes előttünk már ezt a szintet teljesítette. Mi most voltunk először.
– Hogyan értékeltétek a többi táncegyüttes előadását? Említetted, hogy az országból 20 csapat mérettette meg magát ezen a minősítőn. Mit tudtatok leszűrni az ő produkciójukból?
– Igazából a minősítő öt napra van beosztva, hiszen nagyon hosszadalmas ez a munkafolyamat: színházi beállások, próbák, maguk a műsorok is. Mi öt együttessel voltunk együtt. Természetesen megnéztük őket, kiváló táncegyüttesek körében töltöttük el ezt a napot, elismerően nyilatkoztunk egymás munkájáról, és megpróbáltuk ezt ott is megosztani. Egyébként egy nagyon magvas, nagyon hosszú és terjedelmes szakmai megbeszélés is van. Ráadásul ez nyitott, a táncosok is részt vehetnek rajta. Minden táncegyüttest az öt szakember értékeli, ezt is végighallgatjuk, ami tulajdonképpen egy továbbképzésnek is tekinthető, hiszen belelátunk más együttesek munkájába.
– Mit ad szakmailag egy ilyen megmérettetés, és egy ilyen minősítő a művészeti vezetőknek és a táncegyüttes tagjainak?
– Rengeteget tanulhatunk belőle. Bár most az interneten le lehet könnyen tölteni egy-egy produkciót, de mindig más élőben találkozni egymással. Ha esetenként időnk van, akkor megbeszéljük a szakmai munkát. A táncosok is ugyanezzel az attitűddel tudnak egy ilyet végigélni. Tehát ők is értékelik a munkát, hiszen egy ilyen minősítőn való részvétel már egyfajta előképzettséget feltételez. Van egy kialakult tudat mindenkiben. Egy testtudat, egy táncos tudat, hogy mi is a szint, és könnyen hozzá tudja magát a táncos mérni esetleg a többi együttesben szereplő emberhez.
– Hogyan éreztétek magatokat a versenyen, és mit szóltok a minősítéshez?
– Ez egy munkafolyamat. Hajnalban indultunk, és későn érkeztünk haza, tehát fáradtak is voltunk, de jól éreztük magunkat. Pozitív élményekkel, és a sikeresség élményével térhettünk haza, ami mindenkit elégedettséggel töltött el.
– Fellépések tekintetében hogyan alakul a 2019-es év? Hol találkozhatunk veletek?
– A táncház napján, májusban csinálunk egy flashmobot Békéscsabán. Még ez tervezés alatt van, de valahol a város szívében lehet majd találkozni velünk. Szeretnénk valami olyat csinálni, hogy be tudjuk kapcsolni, interaktívvá tudjuk tenni ott az érdeklő közönséget is, 0-tól 100 éves korig. És csinálunk egy kis rögtönzött táncházat a város valamely olyan pontján, ahol esetleg több ember összegyűlhet. A minősítő után már az új műsorunkra tudunk koncentrálni. Ez egy nemzetiségi műsor lesz, leginkább román táncokat fogunk feldolgozni, és erdélyi román táncokat is bele fogunk tenni. Ezen dolgozunk, ez egy újabb mérföldkő az együttes életében. Mucsi János meghívására pedig Budapesten veszünk majd részt egy 5 napos fesztiválon, Diószegi úr meghívására pedig Gyimesben fog szerepelni az együttes. Tehát vannak megint tervek, vannak mozgalmas hétvégék, és készülünk folyamatosan.
– A fellépések során milyen visszajelzéseket szoktatok kapni a közönségtől?
– Sugárzik a szeretet felénk, elismerik a munkánkat, én úgy érzem. Nyilván vannak olyan emberek is, akiknek nem biztos, hogy mi tetszünk a legjobban, de általában nagyon pozitív a csapat fogadtatása, megítélése, és mi ennek nagyon örülünk.
– Mit tapasztalsz? A néptáncnak manapság a 21. században mekkora keletje van, mennyire népszerű? Mennyire szívesen jelentkeznek a gyerekek néptánc-oktatásra?
– Sehol máshol Európában nincs ekkora számban néptánc-oktatás. Sőt, Európában nincs is ilyenfajta intézményesített néptánc-oktatás. Hála Istennek a kormány támogatásával azért széles rétegben jut ez el a gyerekekhez. Nemrég vettünk részt az Országos Táncház-találkozón a Papp László Sportarénában, Budapesten. Ott is rengeteg csillogó szemű táncos gyermekkel lehetett találkozni, és itt, Békés megyében is szinte minden településen van utánpótlásképzés. Ennek nagyon örvendünk, mert mindig alulról, egy széles bázisból lehet úgy fölfelé építkezni, hogy a végén esetleg felnőttkorban is maradjon belőle kedvelő. Nem profi, hanem hangsúlyozottan amatőr táncos.
– Melyek a jó táncos ismérvei?
– A néptáncosok egy külön társadalmi réteget képviselnek: nagyon összetartó, nagyon együvé tartozó emberekről van szó. Persze belül is differenciált a dolog, hiszen az amatőrök között is vannak szintbeli különbségek. Nyilván valaki amatőr szinten is olyan, akár egy profi, és vannak műkedvelők, akik tényleg csak a táncházakba járnak el. Most reneszánszát éli a felnőtt oktatás. Aki elhordja a gyermekét néptáncra például, azok nagyon szívesen beállnak, és kezdő felnőtt táncegyüttesekbe verbuválódva ők is egy összetartó közösséget alkotnak. Nagyon öröm őket nézni.
– Végezetül pedig melyek az együttes hosszú távú tervei?
– Hosszú távon mindenképpen az a célunk, hogy az együttes életét biztosítsuk. Terveinkben szerepel egy családias utánpótlás kiépítése, ami már el is kezdődött. Nemrég voltunk 30 évesek, nemsokára 35 évesek leszünk, úgyhogy még fiatal cipőben járunk, de reméljük, hogy megérjük a 100 éves életkort is majd.
