A tiszavirág Európa legnagyobb kérésze, testhossza a farktoldalékaival együtt 80-120 mm, szárnyfesztávolsága 60-70 mm. Potroha végén két erős fogót és két hosszú farktoldalékot visel.
A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. A hímek az utolsó lárvastádiumot követően úgynevezett szubimágóvá válnak, majd a partra repülnek és egy újabb vedlés után kezdik meg néhány órás életüket. A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek és a lárvabőrüket levetve egyből imágóvá alakulnak. Ezt követően a hímek és a nőstények csak a násszal törődnek, nem vesznek magukhoz táplálékot.
A nőstényekre minden irányból hímek repülnek, valósággal forr a víz. A megtermékenyített nőstények a folyó áramlásával szemben szállnak, hogy az egyedenként lerakott 7-8 ezer pete a víz sodrását figyelembe véve elérje a tiszavirág lárvák fejlődésének kedvező aljzatot. A lárvák a meredek partfalba vájt járatokban fejlődnek, s a vízben lévő törmelékkel táplálkoznak.
A folyók kanyarulatában keletkező, meredek falú, agyagos, vagy löszös partfalban lárvák milliói élnek. Fejlődésük 3 évig tart, egy-egy területen több generáció is együtt él. A tiszavirág a nagyobb vízfolyások kérésze, de ma már szinte csak a Tiszán és mellékfolyóin fordul elő. Legnagyobb állományai a Tiszán kívül a Körösökön és a Maroson találhatók.
A szentesi Tisza-szakaszon június 15-én néhány példány tiszavirág megjelenésével kezdődött a kérészek rajzása. Június 16-án az előző napinál valamivel több egyedet figyeltek meg, majd 17-én több százezer tiszavirág repült, ekkor volt a rajzás csúcsa. Június 18-án már csökkent a rajzás intenzitása, de még 19-én, vasárnap is látványos volt a tiszavirágzás, több tízezer egyed repült a víz felett. A kérészek minden nap 18 óra körül jelentek meg, a legtöbb egyedet 19.00-20.00 óra között látták, majd erősen csökkent a számuk, de sötétedésig elhúzódott a rajzás.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
