– Idén közel 500 milliárd forintos veszteség keletkezett idén az aszály miatt a magyar mezőgazdaságban. Sorra dőlnek meg az évtizedes gazdálkodási gyakorlatok, és egyre több helyen nélkülözhetetlen az öntözés. A KSH felmérése alapján ugyan folyamatosan nő az öntözött területek aránya, ami tavaly már meghaladta a 150 ezer hektárt is, de ezt a folyamatot még tovább kell erősíteni. Egy öntözési rendszer kiépítésének komoly költségei vannak, melyet nem csak pályázatokkal kell támogatni (ahogy nemrégiben meg is jelent az ezt célzó beruházási pályázat), hanem egyéb állami ösztönzőkkel is – fogalmaz írásában dr. Cseh Tibor András, a Magosz főtitkára.
Magyarország mezőgazdasági területének mindössze 5%-a (258 ezer hektár) öntözhető, ebből 154 ezer hektárt öntöztek ténylegesen a 2022. június és 2023. június közötti időszakban. A legelterjedtebb öntözési módszer az esőztető, amelyet az öntözött mezőgazdasági terület háromnegyedén alkalmaztak, a felületi öntözés és a csepegtető öntözés aránya pedig mindkét esetben 10-15% körül van.
Nem meglepő módon, az öntözött területek aránya a gyümölcs kultúrákban a legmagasabb, ahol az öntözhető területek 4/5-én juttatnak ki vizet valamilyen formában. Az almaültetvények közel egynegyede, míg a dió, őszibarack és szilva ennél alacsonyabb arányban volt öntözésre berendezve. A tendencia egyébként egyértelmű növekedést mutat, hiszen tíz évvel ezelőtthöz képest közel 6 ezer hektárral nőtt az öntözhető gyümölcsösök területe.
A magyar termőföldek több mint 50%-a haszonbérlet útján kerül megművelésre, ahogy az öntözött területek esetében is kiemelkedő a bérelt területek aránya. Az öntözési beruházások megtérülési ideje azonban gyakran 10–15 év is lehet, ami jókora kockázatot hordoz egy olyan gazdálkodó számára, aki haszonbérelt földeken gazdálkodik. Erre szolgál majd megoldásként az ún. öntözési jog megalapítása, ennek birtokában ugyanis már elhárulhat majd az a kockázat, amely eddig sok esetben az öntözési beruházások akadálya volt.
Az öntözési jogot a föld tulajdonosa alapíthatna egy másik személlyel szerződéses formában, ehhez tehát mindenképp szükség lesz a földtulajdonos hozzájárulására. Első lépésként az öntözési jog jogosultja a földön öntözési létesítményt, építményt vagy ahhoz kapcsolódó berendezést valósíthat meg a tulajdonos további hozzájárulására nélkül is. Ezen túlmenően, a föld tulajdonosa köteles lesz a föld bérbeadására az öntözési jogosult számára, mégpedig kifüggesztés nélkül.
Szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), továbbá kivett művelési ágban nyilvántartott külterületi földrészletre alapítható és kizárólag csak határozott időre, legalább öt, legfeljebb húsz évre. Alapítását a megyei kormányhivatalnak kell jóváhagynia, ennek megtagadására viszont csak azokban az esetekben kerülhet sor, ha a jogosult a földforgalmi szabályokba ütközne vagy ha a területen már eleve fennáll másnak a földhasználata az öntözési jog időtartamára. Az öntözési beruházással kapcsolatban az az elvárás, hogy az a földterület legalább fele részének öntözhetőségét biztosítsa és a földdel alkotórész kapcsolatba kerüljön az öntözési beruházás (tehát csak az állandó öntözőberendezésekhez biztosított ez a jog).
Ez a jog azonban csak akkor maradhat fenn, ha nem csak megvalósítják, hanem működtetik is azt az öntözőberendezést. Megszűnik ugyanis az öntözési jog, ha az alapítását követő második naptári év végéig a beruházást nem aktiválják és ezt az öntözési igazgatási szervnek nem jelentik be.
Az öntözéses gazdálkodás folytatását az adott gazdasági év július 31-ig a megyei kormányhivatal irányába igazolni kell. Ugyanígy, ha a beruházás aktiválását követően öt egymást követő gazdasági évben a földön nem folytatnak öntözéses gazdálkodást, az öntözési jog az ötödik év végével megszűnik.
Fontos, hogy a törvényjavaslat jelenleg még nem került elfogadásra, azt az Országgyűlés tárgyalja. A tervezett hatálybalépés 2025. július 1.
Forrás: Agrokép
