A síkvidéki, nyílt, pusztai élőhelyek állataira sokszor jellemző, hogy míg nyáron magányosan, vagy párban mozognak, addig télen nagy egyedszámú csoportokba összeverődve figyelhetjük meg őket. A hazai időjárási viszonyok között a tél az egyik legnagyobb erőpróba a szabad természetben élő állatok számára. A téli időszak kemény, hideg viszonyai szelekciós hatásként is érvényesülnek egy-egy populáció életében.
A hideg, esetleg havas időszak sikeresebb átvészelésére az evolúció során kifejlődött egyik taktika a csapatba állás. Ezt a módszer alkalmazzák a síkvidéki őzek, de hazánk legnagyobb és természetvédelmi szempontból egyik legértékesebb madara, a túzok is. Az sem ritka, hogy túzokok és őzek vegyesen tartózkodnak egy-egy területen. A csoportos telelésnek több előnye is van. A „több szem többet lát” elv alapján nagyobb eséllyel és hamarabb veszik észre a közeledő ragadozó okozta veszélyt, hiszen egyszerre több irányba is tudnak figyelni. Szintén nagy előnyt jelent, hogy nem kell folyamatosan éberen őrködnie minden egyednek, hanem felváltva figyelnek, és addig a többiek a táplálkozásra tudnak koncentrálni, vagy éppen pihennek. A pihenés a hideg időszakban energiatakarékossági szempontból sem elhanyagolható.
Fotó: Balla Tihamér
Vastagabb hóborítás esetén a túzokoknak azért előnyös keresni az őzek társaságát, mert a patások hatékonyabban kaparják el a havat és teszik hozzáférhetővé a növényi táplálékot. Így az őzek kaparásai nyomán a madarak is könnyebben táplálékhoz jutnak. Ragadozó támadásakor, ha egy példány magányosan van jelen, akkor csak rá irányulhat a támadás, míg csoport esetén, az egyed szempontjából csökken annak az esélye, hogy pont őt fogja kiválasztani a ragadozó.
Általában az idő hűlésével párhuzamosan figyelhetjük meg, hogy túzokjaink elkezdenek csoportosulni. A Csanádi pusztákon október közepére három csapatba álltak össze az itt élő túzokok. Két 10 példányos tojó csapatot figyelhettünk meg, a kakasok pedig a megszokott módon külön csapatban, heten mozogtak. A téli időszakban egyik fő táplálékuk a szántóföldön termesztett repce levele. Ennek megfelelően több esetben a kelő repcetáblákon figyelhettük meg őket, de a még aktív vegetációjú gyepek és a műveletlen, gyomos tarlók is megfelelő táplálkozóhelyet szolgáltattak számukra. Ahogy közeledünk az igazi télhez, várható, hogy hamarosan egy nagy csapatban figyelhetjük majd meg a térségben élő összes túzokot.
Forrás: KMNP
