Szombaton Lőkösházáról Elekig jutott el a megye futás.
Ma esős reggelre ébredtünk és arról szólt az előrejelzés is, hogy ilyen napunk lesz, főleg délután. Az esős idő a futás szempontjából nem hátrány, sőt, inkább kívánatos, mint a tűző napsütés. De a csatlakozók számát csökkentheti. Az égiek azonban úgy alakították, hogy sehol nem esett ahol futottunk. Lőkösházán kezdtünk, 9 órakor, és rögtön csatlakoztak hozzánk helyi sportszeretők és a hivatal részéről is köszöntöttek minket. Erősen borús, kissé szeles időben indultunk, de ez nem szegte senki kedvét, nagyon jó hangulatban teltek a megtett kilométerek.
Nagykamarás településen a helység táblánál vártak minket, mintegy 20-25 gyermek egy tanár kíséretében. A helyi művelődési háznál volt a frissítés, ami igen bőséges volt. Jó volt látni a gyermekek lelkesedését, és a feltett kérdések utáni helyes válaszok utáni öröm is nagyon jól esett, mert látszott, hogy érdekli őket a téma. A csillogó szemek látványa mindig magával ragad.
A következő állomás Medgyesegyháza volt, szívem csücske a település. A fogadtatás nagyon kedves volt, hasonlóan a tavalyi évhez. Dr. Nagy Béla polgármester kijött elénk a település határáig, ott fogadott minket egy sereg gyermek kíséretében. Ez után közösen befutottunk a helyi művelődési házig, ahol frissítővel fogadtak minket és úgy váltunk el, hogy jövőre találkozunk. Kétegyháza az egyik fellegvára a Békés megyei futóknak. Sok futótársam csatlakozott a településről, volt, aki már a kezdőponttól velünk tartott, volt, aki Medgyesen csatlakozott. Kalcsó Istvánné kedves szavai köszöntöttek minket, lehetett érezni az őszinteséget a hangjában. A házigazda Csonka Ottó volt, aki egy helyi sport és kultúregyesület vezetője. Az étel és ital itt is bőséges volt.
Elek volt az utolsó állomása a mai napnak. Ezen a szakaszon, sőt, már előtte is egy ideje sütött a nap. Jó hangulatban teltek a kilométerek, nem voltunk különösebben fáradtak, de azért jó volt meglátni az Elek feliratú táblát. Pluhár László polgármester személyesen, régi ismerősként fogadott bennünket, ami nagyon jól esett. Itt az általános frissítő italon, gyümölcsön kívül, finom helyben sütött péksüteménnyel is megkínáltak minket, ami pillanatok alatt elfogyott. Úgy köszöntünk el, hogy reggel találkozunk.
Összesítve a napot, azt kell mondjam, nagy élmény volt újra, és lehet érezni minden helyen azt a szeretetet, tiszteletet, amivel várnak minket. Kell ennél több? Nekem nem.
Tóth László
