A műsor előtt Kautzky Armandot faggattam:
– Amikor első ízben meghall egy verset, a hang vagy a tartalom jön be először?
– Mi alapvetően közvetítők vagyunk. Eszerint a hang egy közvetítő felület, és az az elsődleges, amivel találkozik az ember, tehát a hangon keresztül jutunk el a gondolathoz.
– Nyilván, teljesen más, amikor a verset olvassuk.
– Igen; két különböző dolog, amikor az ember a lefekvés előtt olvas, vagy mikor a kocsiban hazafelé hallgat egy verset. Úgyhogy azt gondolom, az elsődleges a hang, ráadásul akkor egy szűrőn megy keresztül. Hiszen, ha két-három előadótól, különböző hangon szólal meg ugyanaz a vers, akkor másról fog szólni, mivel más üzenetet közvetít az előadó. Én nagyon fontosnak tartom, hogy ki a közvetítő.
– Manapság kik a kedvenc előadói?
– Nincsenek kedvenceim; eredendően ma keresi az útját a versmondás. Nem olyan, mint 30-40 évvel ezelőtt, amikor minden színész, Bessenyeitől-Sinkovitsig mindenki szavalt.
– Nem volt túlzás az a dömping?
– A közönségnek egyáltalán nem, mert volt miből választania. Továbbá megteltek a művelődési házak. Ma nem erre van szükség, ezáltal a színészekben sem alakul ki ez a fajta pódiumi iránti vágy. Napjainkban inkább valamivel társítani kell egy verses estet: partnerrel, énekkel, zenével karöltve tudják az emberek befogadni a költeményeket.
– Tudom, senki sem kérdezte még: hogy került a Soerii & Poolek promóiba?
– Tizen éve privát kapcsolatban állok velük, akik egyébként civilben televíziósok… és nagyszerű fazonok! S ugye én sokszor narrátor vagyok egy-egy produkcióban. És amikor úgy 10 éve kijött az első lemezük – illetve most a második –, a kismozijukban elraboltak, levittek egy pincébe, és pisztollyal fenyegettek, hogy úgy mondjam föl a szöveget, mintha narrálnék. És amúgy ennek elképesztő hatása lett.
– Ki is gyulladt a net. De mit szóltak mindehhez az idősebb rajongói?
– Ha ez 20-25 éve történik meg, lehet, hogy még bajom is lett volna belőle – mármint közönség részéről –, de ma már sokkal nyitottabb és szabadabb a világ. Sokkal tágabb az ingerküszöbünk. Azt gondolom, akik eljönnek a mai irodalmi estre, ők valószínűleg nem is tudnak róla. Miközben megtalált egy olyan réteg, aki javában a gyerekeim lehetnének.
– Megesik, hogy az utcán utána szólnak?
– Persze, hajdihóznak!
– Hajdihó…
– Nem szokták folytatni. Csak annyit mondanak, hogy hajdihó! Ezzel szemben én nagyon örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy nézik, szeretik, és nem ítélnek el.
***
Ugye a hang, az hang. A decemberi irodalmin, a városháza díszterme minden egyes csillárján még egy ember lógott – közel kétszázan érkeztek.
Ahogy fentebb említettem, a program első félidejében a Nemzeti Értékek Könyvkiadó legújabb könyvéből, a Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben, kvázi egy enciklopédiából olvasott fel részleteket – Kautzky Armand színművész és Horváth Szabi Szabolcs kollégánk. Majdan Horváth Szabi kérdezte a kiadó vezetőit: Dlusztus Imre főszerkesztőt és Ferencz Rezső főszerkesztő-helyettest (ő ismerős valahonnan).
S vajh’ miről beszélgettek az urak? Hát nem a divatról, az egyszer biztos… Akkor? Naná, hogy a fociról! Volt itt minden, 6-3 és Gyógyít6atlan, Rákosi és Kádár, Puskás és Pásztor (Jóska). Amúgy Jóska az első sorban ült, jobbján a fantasztikus ex-tornász felesége, Petőcz Zsuzsa, s balján pedig Kerekes Attila, a város (másik) focilegendája.
A fordulást követően, a történés második fele az adventről szólt, ám előtte Herczeg Tamás országgyűlési képviselő mondhatni, a tömegtől lenyűgözve üdvözölte a 152. Irodalmi Esteken megjelenteket. Végül a békéscsabai dr. Bagdi László ügyvéd verseit hallhatták a megjelentek – Réger Wanda, Kautzky Armand és Horváth Szabolcs tolmácsolásában.
Bonus track:
Még a rendezvény elején, a reklám-felkonfok alatt, ahogy Kautzky Armand a kezébe vette a Meggypiros focikönyvet, csak lapozza, lapozza és lapozza… és közben csóválja a fejét. Majdan amikor hozzáért a mikrofon, hangot adott szomorúságának, hogy nagyapja, Kautzky József, aki a Törekvés SE-ben játszott, nem szerepel a könyvben. Erre Ferencz Rezső, a jó három kilós kötetben gyorsan ráguglizott – vagy teljesen véletlenül, épp ott volt nyitva – majd kiszaladt a színre, és rávágta, „dehogynem!”. Vidáman megmutatta a művésznek, hogy milyen kerek az óriás dolgozat, így mindenki elégedett lett. Sőt, még az is bekerült a kötetbe, hogy a focista egyik onokája népszerű színész lett.
Galéria
Az esten közreműködött: Réger Wanda és Kautzky Armand színművészek; a műsorvezető Horváth Szabolcs volt; muzsikált: Kabai Gábor; rendezte és szerkesztette: Frankó Attila.
