– Mi volt a terv erre az első napra? És ehhez képest hogyan értékeled a történéseket?
– Ez volt a terv, hogy én sprintelek a válogatottból. Igazából egyszer-kétszer magas tempót diktált az eleje, az nem esett jól senkinek, de szerintem elég jól felvettük a versenyt a legjobb csapatokkal. Összességében sikerült összehozni azt, amit terveztünk. A részhajrákra kevésbé sikerült rámenni, úgyhogy örülök, hogy a véghajrá így alakult.
– Hogyan írnád le ezt a hajrát? Mennyire volt ez speciális, hogyan ment a helyezkedés és hogyan élted meg a saját versenyedet?
– Volt egy kanyar a vége előtt, ott figyelni kellett, de az is még három kilométerrel a vége előtt volt. Utána kikanyarodtunk egy széles útra, ahol mindenki tudta a saját pozícióharcát vívni. Igazából egy átlagos sprintbefutó volt, mindenki harcolt a helyezésekért és nagyjából a helyezkedés döntött és az, hogy kinek mennyire voltak gyorsak a lábai.
– Hogyan érezted magad Békésben, Békéscsabán? Milyen élményekkel mész tovább már fehér trikóban?
– Nagyon jól éreztem magam. A szurkolók nagyon szorítottak nekünk, jó volt a hangulat. Szép helyeken mentünk, sokszor nagyon fújt a szél, de ez ilyen az Alföldön, de szerintem egész elviselhető volt. Szép időnk volt, úgyhogy nagyon élveztem itt a versenyzést, magyar színekben Magyarországon mindig jó tekerni.
– Milyen tervekkel vágtok neki a következő napoknak?
– Hasonló lesz a következő két szakasz. Ott is lesznek ugyan részhajrák, majd harmadik nap egy hegyi hajrá is. Talán azt is meg lehet próbálni, mert eddig nem osztottak hegyi pontokat. Nekem ugyanez lesz a taktika, hogy egy jó sprintet szeretnék. A többieknek esetleg összejöhet egy szökés, utána pedig tartalékolunk, mert az utolsó két nap nagyon kemény lesz.
