A bordói tücsök az Alföldön régóta ismert, melegkedvelő tücsökfaj. A kardoskúti Fehér-tó kiszáradt medrében, az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Különösen kedvező élőhelyet jelentenek számára a száraz aljzat mély repedései: ezekben nappal elrejtőzhet a forróság és a ragadozók elől, majd alkonyat után előbújva kezd ciripelni. Jelenléte jól mutatja, hogy a hosszabb száraz időszakok következtében a tómeder átmenetileg a szárazföldi fajok számára is kedvező élőhellyé alakulhat.
Ugyancsak figyelemre méltó a hangyalesők családjába tartozó hangyafarkas kardoskúti felbukkanása. A faj kifejlett példánya kissé a szitakötőkre emlékeztet, lárvája azonban a talajban élő, különös ragadozó. A laza felszínbe tölcsér alakú csapdát is készít, amelynek mélyén elrejtőzve hangyákra és más apró ízeltlábúakra vár.
Kardoskúton valószínűleg a löszgyep növényzetének helyenkénti felnyílása és a kiszáradó talaj egyre porhanyósabbá válása teremthetett számára alkalmas élőhelyet. A Körös-Maros Nemzeti Park más tájain már ismert az előfordulása, Kardoskútról azonban eddig nem volt megfigyelési adata. Fontos megjegyezni, hogy egy új megfigyelés önmagában még nem bizonyítja, hogy a faj csak most jelent meg a területen. Lehetséges, hogy korábban is jelen volt, de rejtett életmódja miatt nem került szem elé.
A bordói tücsök gyakoribbá válása és a hangyafarkas észlelése egyben jelzés is. Az apró hírnökök arra hívják fel a figyelmet, hogy a fokozódó szárazság az élővilág minden részletében nyomon követhető. Miközben egyes meleg- és szárazságkedvelő fajok számára új lehetőségeket teremt, más, nedvesebb körülményekhez kötődő élőlények élőhelyét beszűkítheti.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
