A kardoskúti Fehér-tó az őszi és a tavaszi vonuláskor a vadludak egyik fontos állomáshelye. Tavaly ősszel azonban kevés víz volt a mederben, így a ludak sem álltak meg itt jelentősebb számban. A téli csapadék hatására jelentős vízborítás alakult ki, így amikor a januári fagyok után a víz kiolvadt, a vadludak száma is gyarapodni kezdett. A hónap végén már elérte az ezret, február közepére pedig az ötezret is meghaladta.
A nagy lilikek az éjszakákat döntően a Fehér-tavon, vagy a Kisbogárzói-tavon töltik. Napközben a Sóstói Állattartótelep környékén, a rövidre legeltetett gyepeken táplálkoznak, majd délidőben pár órára újra bejönnek a vízre pihenni. Táplálkozásukat, mozgásukat akár egy kisebb kézi távcsővel is jól nyomon követhetik a természetbarátok az állattartótelep bekötőútja melletti, szabadon látogatható, nádfedeles kilátóból.
A nagy számok törvénye alapján, ahol sok a nagy lilik, ott előbb-utóbb egy-egy igazi ritkaságnak számító kis lilik is felbukkan közöttük. Így volt ez most a Fehér-tónál is, ahol február 6-án figyeltünk meg először egy példányt, majd azt követően még több alkalommal is láttuk. A kis lilik olyan, mintha kistestvére lenne a nagy liliknek, csak kisebb nála, és jellegzetes, sárga szemgyűrűje alapján jól meg lehet különböztetni. Magyarországon fokozottan védett, szórványosan megjelenő faj. Általában csak egy-egy példány bukkan fel, de a Hortobágyon akár száz példányból álló, homogén csapatok is előfordulnak. Teljes világállománya csupán 30 ezer példány körül van, veszélyeztetett faj. Nyugat- és Kelet-Szibériában, a sarkvidéki tundrákon költ, de Norvégiában, egy mocsaras területen is van néhány tucatnyi költőállománya. A telet a Kelet-szibériai állomány Kelet-Kínában és Koreában, a kevésbé népes Nyugat-szibériai és a norvégiai állomány pedig Közép-Európában tölti. Ha nagyon hideg a tél, akkor még délebbre, akár Görögországig is elmehetnek.
Egy másik, nálunk szintén ritkán látható, fokozottan védett lúdfaj, a vörösnyakú lúd egy példányát is sikerült megfigyelnünk a nagy lilikek között. A vörösnyakú lúd szintén veszélyeztetett faj, világállománya mintegy 40 ezer példány. Oroszországban, a Közép-szibériai tundrákon költ. Magyarországon csak az őszi, és még kisebb számban a tavaszi vonuláskor találkozhatunk vele. A most megfigyelt példány már több mint egy hete a kardoskúti Fehér-tónál tartózkodik. A vörösnyakú ludak a telet tőlünk keletebbre, a Kaszpi-tenger nyugati oldalán, az utóbbi években pedig egyre inkább a Fekete-tenger romániai és bulgáriai partszakaszán töltik.
Magyarországon talán a legritkábban előforduló vadlúdfaj az apácalúd, melynek egy példányát szintén felfedeztük a Kardoskúton állomásozó nagy lilikek között. Először február 9-én láttuk, s azóta is rendszeresen megfigyeltük. Ez a vadlúdfaj nem veszélyeztetett faj, állománya igen nagy, Kelet-Grönlandtól egészen Nyugat-Szibériáig költ a tundrai élőhelyeken. Az apácaludak általában az Északi-tengeren, vagy Angliában telelnek, csak nagyon ritkán vetődnek a kontinens belsejébe.
Szintén nagy örömmel fedeztek fel (február 13-án) egy tundraludat a kardoskúti Fehértó környékén táplálkozó nagy lilikek csapatában. Ez a faj szintén ritkán fordul elő hazánkban, főleg az Alföldön. A Dunántúlon 20-30 évvel ezelőtt még ezer feletti példányt is regisztráltak, idén azonban a százat sem érte el a telelőállomány. A tundraludak Szibéria teljes területén költenek. A Kelet-szibériai állomány Nyugat- és Közép-Európában, a Nyugat-szibériai állomány pedig Indiában és Kínában telel.
A vadludak tavaszi vonulása általában március közepéig-végéig tart, de számuk február végétől már fokozatosan csökken. Érdemes tehát ezekben a hetekben ellátogatni a térségbe és megfigyelni, ahogyan a Lófogó-ér környéki legelőkön táplálkoznak, illetve, ahogyan a tóra behúznak délben pihenni, este pedig éjszakázni.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
