Zámori Ida intézményvezető, egyben a helyesírási verseny házigazdája köszöntőjében aláhúzta: a magyar nyelvvel való találkozásunk igazából a fogantatásunk pillanatában kezdődik és gyerekkorban sajátítjuk el az alapokat, amelyre később építeni tudunk.
Prof. Dr. Nagy János, a zsűri elnöke az est-felvezetőjében elmondta, dr. Kádár Annamária egyetemi docens elsősorban a mesepszichológiában érzi magát otthon; könyveiben az élettörténeteket különböző módszerekkel elemzi.
– Vajon létezik-e valamilyen gyakorlat vagy valami csodamegoldás, amelyeket, ha elvégzünk, akkor magas lesz az önbecsülésünk? – tette fel a kérdést az előadó, majd meg is válaszolta, – A rossz hír az, hogy nincs ilyen. Pedagógusként és szülőként azonban nagyon sokat tehetünk hamuba sült pogácsakét egy gyerek tarisznyájába, ami elkíséri a fejlődése útján.
Dr. Kádár Annamária többek között megemlítette, nagyon fontos, ha például a vacsora/ebéd idején a szülők a gyerekeiknek elmesélik, miképp ismerkedtek meg, hogyan választották meg gyerkőcük keresztnevét vagy melyik iskolába járt a nagyapa stb.
Amerikai kutatók arra jutottak, hogy annak a gyereknek, aki jól ismeri a családja történet, jóval magasabb az önbecsülése, mint annak, aki nem ismeri. Felmérésük első fázisában akkor menetek el a családokhoz, amikor a gyermekük még csak néhány éves volt.
Néhány év múlva, 2011. szeptember 11-én összedőltek az ikertornyok. Majd a tragédiát követően ismét visszamentek az említett családokhoz. És ugyanarra az összefüggésre jutottak, mint korábban: az a gyerek, aki többet tudott a családja történetéről, annak a jóval magasabb volt a rugalmas alkalmazkodóképessége. Azaz egy nehéz élethelyzetet követően gyorsan vissza tudja szerezni lelki egyensúlyát.
– A kutatók válasza – folytatta – nemcsak én vagyok egyedül a nagyvilágban, hanem ott van mögöttem egy történet. Azaz beágyazódom az egész családom történetébe. Minél részletesebben ismerem a történetet, annál erősebbek a gyökerek.
Továbbá szót ejtett a kikozmetikázott történetekről is. Mondjuk egy 10 éves osztálytalálkozón nem egy szuper családról hallani, ahol egy hangos szó nem hangzik el, a gyerekek békésen megosztják egymással a játékaikat, egyszóval tökéletes az élet. Majd általában 30-40 éves találkozón kiderül az igazság.
– A múlt felelevenítését háromféle narratívába osztják – tette hozzá. – Az egyik az emelkedő narratíva: koldusszeglények voltunk, de a nagypapa megnyerte az ötös lottót és azóta dombon a tanya. A másik az ereszkedő narratíva: amikor a pozitívból a negatívba jutunk: mindenünk megvolt, csak egyszer a nagyapa elkártyázta az örökséget.
Harmadik etap pedig a gyermeket támogató, váltakozó narratíva, amely a népmesék vonalvezetésre van építve: leégett a ház, de újra felépítettük. Pistike kudarcot vallott az iskolában, de megoldottuk.
Galéria
– Édesapám egyik rokona katonai ezredes volt és óriási teljesítményelvárást támasztottak a gyermekükkel szemben – mesélte. – Amikor a fiú megkapta élete első rossz jegyét, nem mert hazamenni. Ráadásul mínuszos decemberben volt, leült egy padra és addig maradt ott, míg meg nem fagyott. A temetést követően édesapám azt mondta: fiam, bármi történik ebben a házban, olyan nincs, hogy nem mersz hazajönni. Ha börtönbüntetésben leszel, akkor is viszünk neked egy rúd szalámit. Hiszen te egy család része vagy, és olyan nincs, hogy kihúzunk a családfáról! Ez nagyon fontos egy gyerek számára.
Hozzáfűzte, a nagymamák a család pszichológusai… Ha például az unoka nem szereti a tojáslevest, akkor a nagymama elmondja, ő sem szerette. Nyilván ettől a gyermek nem fogja megszeretni a tojáslevest, de azonosulás óriási megkönnyebbülés a számára.
– Mikor kezdődik a saját élettörténetünk? – kérdezte az érdeklődőktől. Jobbnál jobb válaszok érkeztek: „Amikor megszületünk.” „Amikor a szülein eldöntik, hogy mi szülessünk meg.” „Amikor az apukám-anyukám szerelmesek lettek.” Végig nemmel felelt, majd megfejtette a találóst: „Amikor a nagy- vagy dédszüleink szerelmesek lettek egymásba”.
Ezek a történetek nagyon sokat segítenek a gyereknek, és idővel beépülnek a saját életmeséjük, amelyben benne vannak a szüleik is.
***
Minden bizonnyal másnap sokan rekeszizomlázzal ébredtek, ugyanis amennyire szellemes, ugyanolyan vicces is volt az előadás.
Kiss Laci (középen) is ott volt – Fotó: behir.hu/Such Tamás
