A Békéscsabát említő Jókai-regény A lőcsei fehér asszony. Ahogy a cím mutatja, a könyv felvidéki tárgyú, de egyes fejezetei a Magyar Királyság egyéb térségeibe viszik az olvasót. Jókai regényének emlékezetes része Rákóczi-szabadságharc utolsó évében, 1711-ben játszódik. Küszöbön állt a békekötés a labanc hadvezér, Pálffy János és a kuruc generális, Károlyi Sándor között. A regény meséje szerint a háború folytatásában érdekelt Habsburg-párti magyar előkelők elérték, hogy a bécsi udvar követet küldjön Pálffy tábornokhoz a békekötés megakadályozása végett. Ez a levélvivő Andernach lovag. Jókai regénye szerint azonban másik követ is indult Pálffyhoz a békekötést támogató bécsi politikus egyetértésével: ő Korponayné Géczy Julianna – a „lőcsei fehér asszony”. Julianna a regény meséje szerint kicserélte az Andernach lovagnál levő borítékot. Így Andernach lovag vállalkozása kudarcba fulladt, Pálffy és Károlyi pedig megköthették 1711-ben a szatmári békét.
Jókai regényében Andernach lovag abban bízott, hogy ha teljesíti feladatát, jutalmat kap: egy mezővárost, „mint Hódmezővásárhely vagy Szarvas”, vagy egy falut „mint Békés-Csaba (akkor még falu volt, tízezer lakossal)”. Hozzá kell itt tennünk: a regény meséje elcsúszik a valóságtól. 1711-ben Csaba faluban legfeljebb néhány család élt. Előtte vagyunk még a felvidéki szlovákok nagyszámú betelepülésének. Csaba a regény idejéhez képest száz év múlva, a 19. század elején lehetett tízezres lélekszámú falu. 1816-ben már több mint 16 ezer fő lakta. (A helység fejlődéséről lásd Szalay Ágnes 2022-ben megjelent cikkét a Behir-ben.) A koridegen fordulat ellenére elmondhatjuk: helységünk neve bekerült Jókai regényébe.
A lőcsei fehér asszony című könyv természetesen sok egyébről is szól, mint a szatmári békekötésről. Jókai a forrásokat képzeletével élénkítve elbeszéli Lőcse 1710-ben történt feladását, a Krasznahorka várában játszódó fejezetben pedig a tisztalelkű Serédy Zsófia csodás közbenjárásáról és a fanatikus kurucnak ábrázolt Andrássy Miklós megbékéléséről, megtéréséről is olvashatunk. A könyv Korponayné győri kivégzésének elbeszélésével zárul. Jókai műve természetesen nem történelemkönyv, de a fordulatos regény felébresztheti az olvasó érdeklődését a Rákóczi koráról szóló források és szakmunkák iránt. A forrásháttér iránt érdeklődőknek ajánlható Barna Attila könyve: Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság.
Jókai Békés megyei tárgyú regényei közül említést érdemel a Szegény gazdagok. A mese szerint egy pesti polgárlányt férjhez adnak egy rejtélyes életű erdélyi báróhoz. Miközben Pestről Erdély felé utaznak, a fiatal nő – Henriette – újabb és újabb oldalairól ismeri meg a férjét. Megtudja, hogy Lénárd báró pontos céllövő és vadregényes kocsihajtó. Egy csárdában pedig kiderül, hogy báró virtuóz hegedűművész is egyben. A regény későbbi jelenete is ebben a csárdában játszódik: ott már a közeli helység, Orosháza neve is olvasható. Henriette életét beárnyékolja a titokzatos fekete álarcos, a Fatia Negra. Az regényíró nem nevezi meg, hogy kicsoda ez az álarcos, de megannyi eszközzel érezteti. Az így keltett feszültség áthatja, és izgalmassá teszi az elbeszélést. A csárda, ahol Lénárd hegedült, a regény további részében is feltűnik: megtudjuk, hogy Orosháza közelében állt. Henriette ebben a csárdában rántja le a Fatia Negra álarcát…
Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című regények alapmeséje térségünk 19. századi történetének egyik eseményére emlékeztet. Az idős Wenckheim József Antal hasonlóképpen fiatal nőt vett feleségül, mint a magyar nábob, Kárpáthy János, bár a regényősnek fia született – Zoltán – a Wenckheim grófnak pedig leánya – Krisztina. A kőszívű ember fiai kapcsán felmerült, hogy a geszti Tisza család története adta hozzá az ötletet.
Elek László részletes tanulmányban ismertette Jókai és Békés megye kapcsolatait. A jelen cikk békéscsabai vonatkozása reményeim szerint további adalékkal egészítette ki a jeles író munkásságának térségünkhöz fűző szálait, és talán regényolvasásra is ösztönöz.
Dr. Halmágyi Miklós
