A nyakamba vettem a várost: a főtértől a Korzó térig.
„A kínai gazdaság most szárnyal – mondja Mácsai Sándor, a Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör elnöke –, és úgy vélem, valamivel most meg kellett őket fogni. Ha nem lehet őket másképp megtörni, akkor muszáj egy kis pánikot kelteni. Az orvostudomány már van olyan szinten, hogy néhány hét alatt leküzdik a betegséget. Sokkal nagyobb ennek a füstje, mint a lángja, de ezt azért mondom, mert én örök optimista vagyok.”
Azt követően egy vidám, tinédzser párost szólítok le a főtéren, akik jól el is küldenek a csudába. Kérdésemre, hogy félnek-e a vírustól, a fiú azt válaszolja, „én attól félek, hogy emiatt szólítanak le!” Majd integettünk egymásnak.
Szilágyi Viktor, a beol.hu produkciós munkatársa elmondja, ismeretei szerint nagyon alacsony az elhalálozási átlag, és azok is inkább beteg és idősebb emberek, akik már olyan egészségügyi állapotban vannak, hogy egy koronavírusnál enyhébb betegség is végzetes lehet számukra.
„Azonfelül rengeteg cikk jön velünk szemben a világhálón – folytatja –, és sokszor nem tudni, mi a valós… Ráadásul egy cikkbe akár 20-szor is belemegyünk, mert egy csomóan megosztják, így a tudat alatt idővel beszűrődik. Pánikolni viszont pusztán a Facebookon olvasottak miatt nemcsak fölösleges, hanem veszélyes is lehet.”
– Össze-vissza beszél mindenki – vallja egy nyugdíjas korú férfi a 100-as ABC előtt –, én azt mondom, föl a fejjel! Van egy Teremtőnk, és ő dönt a sorsunkról. Úgy vélem, most a jó és a rossz ütközik; és most ezt a vírust mesterségesen alkották meg a rosszak.
Majd elővesz a tárcájából egy kártyát, amin egy japán bölcsesség áll: „Mindig az az erősebb, aki többet mosolyog.” – Ha duzzogunk – folytatja –, semmit sem oldunk meg. Én is csak nevetek ezen az egészen, mert ezen csak azt lehet.
„A koronavírust borzasztóan felfújja a média – húzza alá egy evangélikus gimnazista leány –, hiszen járványok mindig voltak, és lesznek is. Persze jó elővigyázatosnak lenni – például nem nyaljuk le a korlátot, fertőtlenítővel mosunk kezet… de ez inkább hiszti. Szerintem Békéscsabán nincs miért félni.”
A következő fej Szabó Laci (egy Csabán létező debreceni állampolgár, aki amúgy prominens arc a városban… de nem tudni, mi okból, nem vállalta az arcát).
„Akkor sem fogtam a fejem – újságolja fülig érő szájjal –, amikor elindult a HIV- vagy a SARS-vírus, az influenza elleni védőoltást soha nem adattam be magamnak. Amúgy a múltkoriban láttam egy indonéziai piacról szóló dokumentumfilmet, és azt csodálom, hogy nem onnan indult el: egy egyszerű mezei piacon, a levegőben kaszabolták az állatokat, össze-vissza folyt a vér.”
Egy nyugdíjas nő fia évek óta luxushajókon dolgozik, ahol elmondása szerint nagyon sokszor jelenik meg az ehhez hasonló fertőzés. De egy nagyobb takarítással mindig rendbe teszik.
– Állítólag a nagy ABC-kben a hétvégén elfogyott a liszt – mondja Such (Mostrokonvagynemrokon?) Alex fodrász. Majd felteszi a kardinálist: „De hol tárolják?” „És ha valaki bespájzolja – jegyzi meg –, arra is számítania kell, hogy bezsizsikesedik, hiszen ezek már nem a nagyanyáink termékei. De az is lehet, hogy csak azért voltak üresek a polcok, mert probléma volt a beszállítással, hiszen hó eleje van.”
Háló Zsolttal, alias Házsével (angol hangja Johnny Moonlight) a 100-as ABC presszójában futok össze. Véleménye szerint, ha korona, akkor csakis Elvisről beszélhetünk! Közben a háttérben, az egyik kasszánál épp Nyári Attila fotográfus fizet.
– Egy közös kép Attillával? – kérdem.
– Elég híres? – kérdez vissza Johnny.
