Simán le tudtam parkolni a Gőzmalom téren. Felelőtlenül elkönyveltem, biztos egy jó kis kamarakoncert lesz. Még a Gyöngyike előtt is alig lézengtek. Az épület előterében már többen voltak. És bumm! A hangversenyteremben pedig már azt a bizonyos varróeszközt sem lehetett elejteni.
A hangverseny előtt egy ismerősömmel azt beszéltük, hogy nagyon sok szorgalommal egy hangszeren tűrhetően meg lehet tanulni. De az énekhang az más. (A rock szlengben a jó hangú énekeseket jó torkúnak, a basszgitárosokat bőgősnek, a dalokat nótának hívják stb.) Szóval vagy van, vagy nincs torkod. Persze azt is fejlesztheted, de az akkor is más.
Erre hamarosan három hölgy és két úr lépett ki a színtérre, és nyomban úgy szólaltak meg, hogy a borzadás hatására a karomon a szőrtüszők apró dudorokat alkottak, azaz libabőrös lettem (forrás: arcanum.com).
A Várallyay Katus és Homor Máté által két évtizede alapított Jazzation ma már egy kvázi generációkat összefonó együttes. Többek között Kanizsa Gina 2012-ben, Bolyki Sára 2015-ben és Bolyki Barnabás 2022-ben csatlakozott a csapathoz.
Egy jazzstanderddel kezdtek, melyről Mátétól megtudtuk, hogy Katusnak egyetlen hangon kellett sok-sok szöveget megtanulnia, ő viszont mint basszus, csak pár hangot dumm-dummolt vagy pamm-pammolt. A következő nótában, Az én babámban azonban simán letolt egy remek bőgő szólót. Továbbá Gershwin, Parker, Monk szerzeményei, népzenei feldolgozások és nagyszerű ifjú, magyar jazz-zeneszerzők művei hangzottak el. Miközben állkapcsaink végig a parkettát súrolták.
Majd hazamentem és a szögre akasztottam a torokomat.