Jazz-rekreáció a hatfalú Meseházban

Ugyanis októberre, nagy sajnálatomra, bár nem foghatom meg a Nap égitest fedőnevű intézmény szárnyait, de elmúlt a nyár, és hamarost a nyakunkon az indiánnyár, a többiről már szót sem merek ejteni… Tehát végleg beköltözött a Muzsikáló Udvar a Meseház négy fala, plusz a plafon és padló, tehát hat fala közé – R-GO: téli üzemmódba kapcsolt a hely.

Ez annyira nem jó, mert megszűnt a gyep-show (alá Bágyi Balázs), de azért annyira jó, hogy egy klubesten szinte fél méterről az arcunkba tolják a zenészek az Iskolát. Csütörtök este a Rieger Rhodes Quartet muzsikált a békéscsabai, Békési úti intézményben. (A Kotróval szemben.)

Bélás volt a jegy, ez 40 éve 2 forintot jelentett, most 200-at, tehát a matiné-előadás alsó árhatárát súrolta. Mondhatni bagóért léphetük át Schéner Mihály álomháza küszöbét.

Veres Kriszta házelnök bevezetőjében se perc alatt kigubancolt egy fake-et: ugyanis egy ismerőse azt hallotta egy ismerősétől, hogy idén nem lesz több jazz. S hogy ez mennyire is kamu, fake-telenül séróból ledarálta a jövő nyárig bejövő muzsikárés-forgalmat. Szóval, aggodalomra nincs ok!

Majdan szép lassan, Oláh Zoltán bőgős, puha futamai és Csízi László (dobos) leginkább sziszegő-seprűzése kigurította a sajátosan különleges ritmusszőnyeget, mondhatni megágyazott a harmóniumok kezelőinek: Rozsnyói Péter elektromos zongoristának (Rhodes), valamit Rieger Attila gitárosnak.

Noha az egyesület nevében benne van a Rhodes szó, és nyilván anélkül nem jött volna létre az a sound, de én mégis leginkább Rieger Attila audiovizuális játékától hasaltam el (persze mindenkiétől).

Ugyanis a gitáros úgy tekert, hogy nem mozogtak az ujjai. Pontosabban egy rockernek, az ilyen tempós rázásoknál már rég égett volna a gityója nyaka, míg Attila szinte csak a húrokat pötyögtette az ujjbegyeivel, és mégis, a megfelelő részeknél száguldoztak a hangok a fülkagylóinkba.

Leginkább a finomság és az érettség volt a két gyűjtő a zenéjükre, amely számtalanszor, amolyan transzcendens energiákat pulzált – a nézők közül egy csomóan eltolták maguktól a hétköznapok hullámait és völgyeit (például az önkormányzati választások pro-kontráit stb.).

És akkor idemásolhatnám a műfajt a meghívóról. De minek? Na, jó:

„A zenekar létrejöttét a jazz nagy swing és bebop előadóinak és szerzőinek tisztelete ihlette. Felállásuk különleges hangzását a ’70-es évek analóg elektromos zongorája, a Rhodes szolgáltatja. Zenei programjukban néhány nagy előd szerzeményei mellett saját kompozíciók is helyet kapnak.”

Jó bál volt.

Marci