Bár a Diósgyőr ellen a Békéscsaba 3-0-ra kikapott és kiesett a Magyar Kupából, országszerte kapott dicséreteket, ugyanis a 16-18 éves játékosok bravúrosan helytálltak, közel hatvan percig gólt sem kaptak. A mérkőzés utóéletéről és a helyi utánpótlás jövőjéről a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia vezetőjével, Jakab Péterrel beszélgettem a Hosszabbítás című magazinhoz készített interjúban.
– Mi volt az első gondolata, amikor a fiatal srácok ilyen szép teljesítményt nyújtottak a Diósgyőr elleni mérkőzést követően?
– Amikor vége lett a mérkőzésnek, az volt az első gondolatom, hogy ez egy nagyon szép dolog, jól sikerült a meccs. Ugyanakkor előtte még más gondolatom volt, mert nem voltam abban biztos, hogy helyes döntés ennyi ifi játékossal kiállni a Diósgyőr ellen. Azért nem, mert elsülhetett volna fordítva is. Akkor mi lett volna ezekkel a gyerekekkel? Mi lett volna akkor, ha tíz gólt kapunk? Ha ez történik, akkor könnyen rájuk mondták volna, hogy értékeletlenek, nem jók és elfelejtődtek volna.
– Szerencsére nem így történt…
– A szerencse is benne volt, és talán az is, hogy átérezték a találkozó fontosságát. Ha valamiért, akkor ezért büszke vagyok rájuk, mert az évek során úgy ismertem meg őket, hogy néha linkeskedők és nem jó gondolataik vannak. Most érezhetően ott volt a gondolataikban az, hogy ezt jól kell megcsinálni. A mérkőzés előtt volt lehetőségem bemenni az öltözőbe és éreztem rajtuk, hogy ez nem lesz rossz. A 0-0-s első félidő után már nyugodt voltam és nagyon örültem.
– Milyenek voltak a reakciók?
– Az ország több részéről kaptam üzenetet, mint akadémiavezető, de mint magánember is jónéhány kollégától, ismerőstől és szakembertől. Jó véleménnyel voltak rólunk, mi pedig örülünk az ilyen jellegű megkereséseknek, gratulációknak. A gyerekek helytállásának nagyon örültünk. Egy olyan ember is írt levelet, akivel egyébként soha nem tudtam jó vitapartner lenni, mert állandóan a kritika hangján szólalt meg az utánpótlással kapcsolatban, de most azt írta, hogy tényleg van itt valami.
– Magyarországon az akadémiák közt felállítottak egy sorrendet, ebben jelenthet-e változást az, hogy ilyen szépen teljesítettek a srácok?
– Ez egy jó kérdés. Mondhatnám, hogy sokat, de azt is mondhatnám, hogy semmit. Ezt most nem azért mondom, mert sajnáltatni akarom magam vagy bárkit is, hanem inkább azt mondom, hogy… Egy nagyon híres szakemberrel beszéltem a minap, akinek nem akarnám elárulni a nevét, de fontos szerepet töltött be korábban az MLSZ-ben és a magyar edzői karban is. Azt mondta: lehet az a jó nekünk, hogy nem vagyunk nagy akadémia, mert kicsit családiasabbak vagyunk és jobban odafigyelünk a gyerekekre, olyan dolgokat csinálunk meg, amiket máshol kevésbé tartanak fontosnak. Továbbá azt, hogy talán jobbak a gyerekeink a mentalitásban és a gondolkodásban. Talán a mi gyerekeink többet tudnak megtenni magukért, ami látszott ezen az összecsapáson is.
– A Békéscsaba nincs ott az első tízben az akadémia sorrendben. Miért?
– Nem vagyok megijedve attól, hogy hányadik a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia ezen a magyar labdarúgó akadémiák sorrendjében. Ezt szubjektív dolgok határozták meg. Azt nem mondom, hogy nem érdemli meg az, aki benne van a legjobb tízben az államilag támogatott akadémiák között. Azt viszont igen, hogy lehet van még három-négy akadémia az országban, akik nem kerültek be, de megérdemelték volna. Nyugodtan nézek a tükörbe, nyugodtan fekszem le, mert mindent megtettünk azért, hogy bekerüljünk az első tízben.
– Melyik szempontot tartja az egyik legfontosabbnak a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia?
– Mindig azt szokták mondani, hogy a produktivitás a legfontosabb mérőműszere az akadémiák teljesítményének. Mi is az a produktivitás? Az, hogy az akadémiának hány olyan játékosa van, aki be tudott kerülni a profi futballba. A produktivitási pontok tekintetében az összes klub és akadémia között a kilencedik helyet foglaljuk el. Most, ha nagyon okosak akarnánk lenni és tényleg a produktivitás a mérőműszer, akkor ez a kilencedik egy szuper hely. Ezzel elégedett vagyok és remélem, hogy lesz ennél jobb is az elkövetkező időszakban.
– Az akadémisták közelebb kerültek a felnőtt csapathoz?
– Kicsit csalóka, mert ha nem lett volna ez a vírusos időszak, akkor nem biztos, hogy ez az egész megtörténik. Lehet, hogy ezek a játékosok még mindig azt gondolnák, hogy nagyon messze vannak a felnőtt futballtól, bár így sincsenek túl közel. Ebben a nehéz időszakban legalább azt el tudtuk érni, hogy észrevettek bennünket a felnőtt csapatunk edzői és a tulajdonos is, így remélhetőleg az elkövetkező időszakban majd odafigyelnek ezekre a fiatalokra. Megmutatták, hogy talán érdemes rájuk anyagiakban befektetni, a mentális helyzetükre jobban figyelni és segíteni őket ebben a nagyon nehéz időszakban. Vannak közöttük olyan játékosok, akik két éven belül meghatározók lehetnek a felnőtt csapatban.
– A felnőtt csapatnál az a cél, hogy minél több helyi kötődésű fiatal legyen a keretben. Ez mennyire igazolható? Lehet-e még több ilyen játékos?
– A profi labdarúgás egy más szekér, egy másik kávéház. Kellenek olyan játékosok, akikről azt gondolják vagy azt feltételezik, hogy sokkal jobbak, mint a helyi tehetségek. Szerintem ez azért van így, mert ismerjük a helyi gyerekek problémáit, az életüket. Nagyon sokszor mondják egy fiatal játékosról, hogy jó, de nem biztos, hogy jó a magaviselete és nem gondolkodik komolyan. De egy 16 éves gyerek mikor gondolkozott éretten, felnőttként vagy komolyan? Nyilván vannak olyan megnyilvánulásaik, amik nem pozitívak. Azt gondolom amiatt, hogy sok „rosszat” tudunk róluk a hazai tehetségeink háttérbe kerülnek.
– Mostanában nyáron sokat igazol az adott szakmai stáb.
– Amikor Magyarország más területéről idejön egy játékos, akkor nem tudunk róla semmit. Azt feltételezzük, hogy jó lehet, mert más helyen jól futballozott. Aztán kiderül, hogy ugyanolyan, mint aki előtte itt volt. Ezt nem azért mondom, mert bírálni akarom a felnőtt futballt, hanem azért, mert talán érdemesebb lenne azokkal a játékosokkal foglalkozni, akikről mindent tudunk. Ha mindent tudunk, akkor sokkal jobban képben vagyunk velük kapcsolatban, mint azokról, akikről kiderül, hogy semmivel nem jobbak azoktól, mint akik két évvel ezelőtt itt voltak.
– Miért fontos a helyi fiatalok alkalmazása?
– Támaszkodni kell a saját utánpótlás nevelésre, a belga auditáló cég, a Double Pass is ezt ajánlja, de a nemzetközi szervezetek képviselői is ezt mondják. Az európai szövetség, az UEFA is ezt gondolja, de a FIFA is próbál ez irányba menni. Azért is mondom ezt, mert amikor még Schindler Szabolcs idején a Békéscsaba 2019 decemberében megverte a Ferencvárost 2-0-ra egy csikócsapattal, akkor érdemes volt a nézőtéren és a világhálón lenni a mérkőzés után, mert rengeteg dicséretet kapott az akkori csapat. Ez ugyanígy volt, amikor a Diósgyőr ellen játszottak a fiaink. Összefogott a megye szurkolótábora.
– A felnőtt csapat keretének hány százaléka saját nevelésű?
– Azt hiszem a saját fiaink profi futballba való beillesztése a legnagyszerűbb terv, amivel találkoztam az elmúlt 30 évben az utánpótlás szintjén. Békéscsabán próbálunk efelé menni, amit a számok mindig mutatnak. Volt már jobb helyzet is felnőtt keretben, hiszen volt, amikor hatvankilenc százalékos volt a saját nevelésűek aránya, ami most olyan ötven körül van. Az ötven nem rossz, de ettől még mehetünk sokkal feljebb is. Remélem ez így lesz az elkövetkező időszakban.
