A dal az 1972-es Táncdalfesztivál győztes opusa, amely néhány hónap múlva a drezdai dalfesztiválon is tarol. Hamarosan angolra és németre is lefordították. (A Wiki királynő szerint a fesztiválról készült tévéfelvételt az archívumban letörölték – kereshetem a YouTube-on.)
(Íme, egy 2009-es anyag Póka Apókáékkal)
Kezdődjék az esőtánc:
– Kovács Kati dalát mindig is el szerettem volna énekelni a Sigmával, mert nagyon tetszett, de demokrácia volt az együttesben, és a többiek leszavaztak… – meséli Veress Erzsi fotóriporter, énekes. – Sokszor eszembe jut, hogy egy csomó fotót készítettem a berepedezett a földekről, amelyekbe olykor a karom is befért. Sírni tudtam volna, hogy mennyire szomjas a föld. Persze korábban is voltak aszályos nyarak, de ennyire talán még sosem. A Dunántúlon élő Barbara lányoméknál pedig annyi eső van, hogy azt sem tudják mit csináljanak vele.
Második megkérdezettünk BMZ intermediális művész.
(Egyszer, úgy 15 éve szemtanúja voltam, hogy egy szabadtéri rendezvény előtt BMZ széttárt karokkal, az ég felé nézett, mormolt valamit és egész délután egy csepp eső sem hullt. Vajon meg tudja ennek az ellenkezőjét is csinálni?)
– Magam részéről csak felhőket tudok eregetni – válaszolja –, esőt még nem tudtam csinálni. Illetve egyszer hívtam… egy kicsit esett is, de az semmi nem volt.
Hozzáteszi, vannak azonban olyan törzsek, vallások – ilyen többek között a bahai –, akik énekelve, táncolva dobolnak, csörgőznek, hogy essen. Miközben arra gondolnak, hogy a szellemek vagy az természeti isten vagy maga az esőisten nyilván gyönyörködik a táncukban, így teljesíti a kérésüket.
– De ma már mi, „civilizált emberek” a környezeti kultúrába is beavatkoztunk – folytatja. – Például a zöld program jegyében mindent letérkövezünk, a kövek pedig visszasugározzák a hőt, így az eső is elkerüli a teret, mert nincs a növényekről fölszálló harmat. Inkább ott működik ez az archaikus mágia, ahol az emberközösség nagyrésze anyának tartja a földet, testvéreinek a köveket, növényeket, bogarakat.
Esőtáncunk Zsiros Györgynél, a behir.hu házi meteorológusánál áll meg. Akitől most nem a miért nincs hó?, hanem miért nincs eső? kardinálist tesszük fel.
– Európában az általános légkörzések kelet-nyugati irányúak, és az esőt hozó felhők általában az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger irányából érkeznek – mondja. – Mire az Alföldön átvergődnek, akkor már kiesik belőlük a csapadék.
Megjegyzi, nem új jelenség, hogy ilyen szignifikáns az eltérés a Dunántúl és az Alföld időjárása között. Ugyanis korábban már a Kunságban, a Nyírségben sivatagos területek alakultak ki.
– Úgy tűnik, a Viharsarok kifejezés ma már nem állja meg a helyét. Itt lassan Sivatagsarok lesz – fogalmaz. (Viccelt!)
(Az utolsó leütésnél már esik. Egy írás is behúzhatja az esőt? De mire „kijön”, lehet, hogy sütni fog.)
