A nagyterem közepén Nagy Leventével és leányával találkozom. Hajnalka kezében vagy féltucatnyi nagylemez: Hungária, Modern Talking, Sandra és… Doors. Igen. Jim Morrisonék második albuma, a Strange Days is köztük van. A csodálkozásra táguló pupilláimra Levente – aki valamikor a város egyik diszkósa volt – hozzáfűzi, ez egy vegyes vágott. Régen szekértáborok voltak, ma már kevésbé.
(Nagy Hajnalka és Levente – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Itt Kordát nem lehet eladni – mondja Méry Rudolf, Elekről. – A rock, a beat még ötven év múlva is élni fog! Hozzáfűzi, nem is érti, hogy miért kapták fel annyira Gyuri bácsi Reptér című opusát.
– Valaki azt mondta, hogy 500 forintért megveszi a Dzsingisz Kán lemezt – meséli a szeghalmi Hegyesi Lajos. – Mire azt mondtam, „A Dzsingisz Kán ezerbe kerül”. Mire ő, „Nem Dzsingisz Kán! Hanem Csík Gusztáv!”.
A csabai Beke Dénes, noha árus, de majdnem mindig mínuszos mérleggel, kevesebb pénzzel, több fekete koronggal tér haza. A standja legrégibb lemeze Szirmay Márta jazzénekestől van. A 1964-es korong 20 ezret kóstál. Hozzáfűzi, Németországban 10 euro egy átlagos, nem ritka lemez.
Lábjegyzet: Magyarországon, 1981-ben háromféle bakelitlemez volt árus forgalomban: magyar (90.-); jugoszláv (190.-) és nyugatnémet (450.-). Az árak természetesen forintban értendők.
(Takács Péter, Szarvas Péter és Pap István – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere megvallja, olyannyira mindenevő, hogy a poptól a keményrockon keresztül a jazzig mindent meghallgat.
– Ha egyedül vagyok otthon – folytatja –, akkor nagyon erős metál szól, ha azonban a párom hazaérkezik, akkor leginkább smooth jazzt teszek a lejátszóba. Tegnap egyébként a Depeche Mode legújabb lemezét, a Memento Morit hallgattuk meg. Azonfelül készülünk a július 28-ai pesti koncertjükre, illetve ha minden igaz, szintén júliusban a Rammsteint is megnézzük.
(A jó muzsika terapeutikus hatása – Fotó: behir.hu/Such Tamás)