A nagyterem bejárata mellett a békéscsabai Kovács Ferenc és a mezőkovácsházi Csabai Dulka Gábor beszélget a zenéről. Közben elmondják, itt ismerkedtek össze, hiszen a muzsikában (vagy szenvedélyben) nincs távolság.
Ferinek az első korongja a Deep Purple-től az In rock volt, amit a nagymamájától összegyűjtött zsebpénzéből vásárolt meg. Míg Gábor 1980-ban az Edda Művektől az Edda Művek 1. című lemezt a szüleitől kapta. Hozzáfűzi, akkoriban cserélték le a Tesla lemezjátszójukat egy Akaira, amit a kovácsházi Mozaik áruházban lehetett kapni.
A csabai Gyebrovszki András zenei ízlését az édesapja a Pink Floyd, Uriah Heep, Led Zeppelin felé terelgette. A jó antrét követően a kis Bandinak csak úgy tágult a világ. Jöttek a rock klasszikusai, majd a blues, a jazz. Tizenéves korában a barátaitól inkább üres kazettákra hanglemezeket másoltatott, lévén a kazetta olcsóbb volt.
– A CD-k megjelenésének nagyon megörültem, mert jobb volt a minőségük, mint az akkori pattogó bakeliteknek – jegyzi meg, hozzáfűzve, a maiak már jobb minőségűek. Egyébként a Sex Epil Egyesült Álmok című dolgozata volt az első lemeze.
A makói, de szegedi egyetemista Torma Ottó (Torma, mondja, húsvétkor sonkához) jó tíz éve a nagymamájáéknál fedezett fel egy csomó lemezt, amelyek nyomban elvarázsolták. Az első fekete hanghordozója pedig Korda Györgytől a Néz rám és énekeljünk volt, amit nyolc éve a makói piacon vett meg. Akkoriban még nagyon olcsón árulták őket; azóta bővíti a készletét, amely ma több száz példányt számol.
És hogy a lemezgyűjteménnyel lehet-e csajozni? Azt mondja, többször megkapta már a lányoktól, hogyha Szegeden lenne albérlete, akkor szívesen megnézné a lemezeit.
Galéria
– Sas Jóskától a Sas-Taps volt az első lemezem – meséli a békéscsabai Beke Dénes, majd megmutatja a legjobb magyar koncertlemezt, egy LGT korongot, amelyet Varsóban, 1976-ban vettek fel. Az amúgy gyöngén szóló, de baromi energikus anyagot az együttes tudta nélkül adták ki. (Elképzelhető, amikor ezt Presser megtudta, mérgében leégett a szakálla.)
A csabai Fanni évekkel ezelőtt a szüleitől egy Neoton Família lemezt kapott. Azóta annyira beleszerelmesedett a bakelitbe, hogy ma már a férjével közös otthonukban több polcukat is a bakelitek foglalják el. – Amikor a férjemmel hazaérünk, esténként egy pohár bor mellett hallgatjuk őket. Egy komoly hangberendezésen nagyon szép a hangzásuk.
A nagyteremből kilépve, a folyosón ismét összefutok Dulka Gabival, mellette a kisfia játszik egy mobilon. Megtudom, Áronnal a nyáron voltak egy tribute zenekar koncertjén, akik P. Mobilt, Ricsét, Piramist stb. játszottak. Majd a harmadik számnál a gyermek az apja nyakában ülve kérdőre vonta, hogy „Ilyen zenék miért nincsenek otthon?” „Vannak, de nem mondtad soha, hogy ezt akarod hallgatni.” Áron azóta mobilis. Kétszeresen is: Mobilt hallgat, mobilon játszik.
