A Békés Vármegyei Központi Kórház Gyermekosztályának diabetológia specialitással működő békéscsabai részlegén nagy gondot fordítanak arra, hogy ne csak a testi problémát kezeljék, hanem a kórházban és azon kívül mentális támogatást is tudjanak adni az ilyen helyzetbe került gyermekeknek és családtagjaiknak.
Az 1-es típusú diabétesz a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, így érthetően megviseli a családokat az, amikor kiderül, hogy egyszer csak megváltozik az életük. Békéscsabán nemcsak orvosok, egészségügyi dolgozók segítenek, hanem az érintett gyermekek és szülők is igyekeznek egymás terhét enyhíteni.
– Saját példámból magam is tudom, milyen az, amikor egy egészségesen született gyermeknél rendellenesség üti fel a fejét, mennyire nehéz szülőként erősnek maradni, miközben szomorúsággal, aggodalommal van tele a lelkünk – idézte fel személyes nehézségeit dr. Kolozsi Anita részlegvezető főorvos a március 13-án diabéteszes gyermekek szüleivel tartott összejövetel kezdetén.
A főorvos munkatársaival egyesületet hozott létre a diabéteszes gyermekek, családok támogatására, és egy másik kezdeményezést is erősíteni, bővíteni szeretne. A mentorhálózat lényege, hogy a frissen diagnosztizált cukorbeteg gyermekeket és szüleiket már a kórházban meglátogatja olyan gyermek és felnőtt, akik ugyanezt átélték. Az országosan a diabéteszes gyermekekért tevékenykedő Szurikáta Alapítvány mentora dr. Varga Franciska háziorvos is, aki Békéscsabáról először végezte el az alapítvány segítőket képező kurzusát.
– A lányom ebben a tanévben kezdte a középiskolát, de már évek óta diabéteszes. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az a közösség, ahol a diabos gyermekek töltik a napjaik nagy részét, mennyire elfogadó – hangsúlyozta dr. Varga Franciska. Hozzátette, hogy sokszor nem is a segítő szándék hiányzik, hanem az ismeretek. Nem tudják, mivel jár a cukorbetegség, milyen teendői vannak egy cukorbetegnek, milyen eszközök segítik a mindennapi életvitelüket. Éppen ezért szívesen szánok időt arra, hogy óvodákban, iskolákban gyermekeknek, pedagógusoknak beszéljek erről, könnyebbé, természetesebbé tegyem az elfogadást. Emellett egyénileg családokat is látogatok a kórházban.
A mentorhálózat bővítéséről szóló megbeszélésen az édesanyák könnyek között idézték fel, hogy milyen volt, amikor kiderült, hogy a gyermekük diabéteszes. Volt, aki elmondta, hogy karácsonykor szembesültek ezzel, az ünnep idején csak ők voltak a gyermekosztályon. Más megosztotta, hogy éppen a gyermek születésnapját töltötték kórházban azért, mert kiderült, hogy most már élethossziglan inzulinpótlásra van szüksége. Eközben két inzulinpumpával élő kislány szaladgált vidáman az asztal körül, egyikükről anyukája elmondta, hogy ugyan még csak 6 éves, de kijelentette: ő bizony cukros doktornéni lesz, ha nagy lesz. A kis páciensek szemében a jelenlegi „cukros doktornéni”, dr. Kolozsi Anita arról kérdezte az anyukákat, hogy véleményük szerint hogyan lehetne fejleszteni, tágítani a segítségnyújtás keretét. Mindenki megosztotta a tapasztalatait arról, hogyan élik az „édes életet”. Egy szarvasi anyuka vadkovászos kenyerekkel érkezett, amelyeket egy barátnője készít nagy odafigyeléssel. Tünde tapasztalata az, hogy a kisfia vércukrának ez a fajta kenyér tesz a legjobbat, ezért ajánlja jó szívvel mindenkinek. Közben felmerült, hogy azoknál a családoknál, ahol a gyermek egyszerre cukorbeteg és lisztérzékeny, még nehezebb a menü összeállítása. Az összejövetelen résztvevő anyukák elmondták, hogy nagy örömmel segítenek, gondjaikba vesznek akár a lakókörnyezetükben is olyan családokat, akik újonnan kerülnek ebbe a helyzetbe, és támogatásra, tanácsokra van szükségük. Egy jó szó is sokat jelent ebben a helyzetben, erősítette meg dr. Szombati Andrea, akinek 17 éves fiáról tavaly májusban derült ki, hogy diabéteszes.
– Nagyon rosszul érintett bennünket ez. A kórházban igénybe vettük a pszichológiai segítségnyújtást, a nagy szakmai tudással, tapasztalattal és kivételes empátiával rendelkező pszichológusnő szavai ma is a fülünkben csengenek – gondol vissza az egészségügyi dolgozók iránt érzett hálával a kezdetekre az édesanya. - Nagyon jól esett Varga Franciska doktornő támogatása is, aki diabos szülőként a kórházban látogatott meg bennünket, és sok erőt merítettünk abból is, hogy az időközben gondozásra érkező gyermekek, fiatalok közül is többen bejöttek a kórtermünkbe. A békéscsabai kórházban diabétesszel élő fiatal orvosokkal is találkoztunk, volt, akik közül az egyik doktor úr nagyon közvetlen volt, megmutatta a testén viselt szenzort is a fiamnak. Ezek mind olyan pillanatok voltak, amelyek segítettek nekünk abban, hogy elfogadjuk az új életünket.
A gyermeknél szokás, hogy az új életük kezdetét ujjnyomatukkal pecsételik meg. Egy diab fácska ágait díszítik az ujjnyomatok, a betegséggel a mindennapokban megküzdő gyermekek levelekként hirdetik a megújulást, az újrakezdést. A békéscsabai gyermekosztály legnagyobb becsben tartott keretezett képének dr. Kolozsi Anita főorvosnő ötlete alapján most egy felnőtt változata is készült. Az anyukák örömmel pecsételték meg ígéretüket, miszerint ha szükség van rájuk, a tapasztalataikra, egy jó szóra, szívesen segítenek sorstársaiknak.
-400x225.webp)
