A farsangi időszak bálakkal, lakodalmakkal, téltemető szokásokkal telt egykor és részben telik ma is.
A farsang az alakoskodás ideje. Középkori hagyomány, hogy ilyenkor valósággal felborult. Ez az ünnep Nyugat-, és Dél-Európában forrta ki magát a legjobban. Ilyenkor karneválokat rendeztek, maszkban jelentek meg, ezzel felborítva a társadalmi különbözőségeket. Mindenki annak érezhette magát egy picit, aminek szerette volna.
A koldus és a hercegnő ugyanabban a közegben mulatott valamikor régen, ez alakította ki a farsangot záró karneválok idejét – mondta el Harangozó Imre, néprajzkutató.
A szakember kitért arra is, hogy Magyarországon belül a falusi életben is megvolt ennek a szokása. A téltemetést egy felvonulás jellemezte, míg a zajkeltés leginkább a gonosz elűzéséhez, féken tartásához, megijesztéséhez társult. Sok felé úgy magyarázzák, hogy történeti eredete van a jelenségnek, mert így űzték ki a törököket.
A 20. század végéig működtek ezek a hagyományok, de sok helyen mai napig megőrizték. Békéscsabán, az 1920-as évek közepén betiltotta a helyi önkormányzat, mert az akkor már polgárosodó, iparosodó város parasztosnak, szégyellnivalónak érezte.
Az úgynevezett alakoskodó dőrejárás a ma is megfigyelhető a térségben. Ilyenkor a résztvevők a nyársaikra farsangi fánkot húznak, a fiú és lány táncot lejt egy ló vontatta kocsin. Ez az esztendő kerekének fordulására, a világ és az idő megidézésére szolgáló hagyomány.
