Magyarország kivételesen előnyös helyzetben van édesvíz-készleteit tekintve, ám a víziközművek üzemeltetése – karbantartásuk és fejlesztésük – folyamatos kihívást jelent a tulajdonos önkormányzatoknak. 2021 január 1-jei hatállyal a Nemzeti Vízművek gyakorolja az állam tulajonosi jogait több állami tulajdonú víziközmű-szolgáltató vállalat felett, egy jogszabálymódosítás alapján pedig az önkormányzati hátterű víziközmű-társaságok esetében is lehetőség van társulási csatlakozást kezdeményezni a vállalatnál. Ennek előnyeként jelentkezhet a szinergiák hatékonyabb kihasználása, a hatékony infrastruktúra és víziközműhálózat-fejlesztés, illetve a szolgáltatások egységesítése a fogyasztók oldalán. A víziközművek fejlesztése költségigényes, de teljesíthető folyamat, annak érdekében, hogy a jövőben is rendelkezésre álljon a jó minőségű víz az ország területén a fogyasztók oldalán. A Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója, Volencsik Zsolt adott interjút az Origónak az állami vállalat előtt álló feladatokról, lehetőségekről, értékelve az elmúlt időszak tapasztalatait is.
– A vízügyekkel kapcsolatos szolgáltatások a kiemelt közszolgáltatások közé tartoznak. Egy jogszabálymódosítás lehetővé teszi az önkormányzatok, illetve a tulajdonukban álló szolgáltatók számára a vagyon állam részére történő átadásával növelhetik az ellátásbiztonságot, ezáltal országosan is közelebb lehet kerülni a szolgáltatások egységes színvonalához. Milyen tapasztalataik vannak eddig az önkormányzatok részéről érkezett integrációs megkeresésekkel?
– Az önkormányzatok meglehetősen óvatosak e tekintetben. A Nemzeti Vízművek Zrt. irányába megkeresések, elsősorban nem a tulajdonos önkormányzatoktól, sokkal inkább a szolgáltatók felől érkeznek. Ezeket jelenleg csak puhatolózásnak nevezném.
– A napokban zárult le az elsőként csatlakozási igényt jelző Alföldvíz Zrt. integrációja. Miért jelezte ez irányú igényét a társaság, és az átvilágítás, az integráció előkészítése során milyen megoldandó feladatokat tárt fel a Nemzeti Vízművek?
– Az Alföldvíz egy nagy múltú cég, szolgáltatási területét tekintve az ország második legnagyobb szolgáltatója, 131 településen van jelen. Az évek során, számos ok miatt bajba került és komoly veszélye volt a megszűnésének, az integráció nélkül működésének finanszírozása rövid időn belül ellehetetlenült volna. Ezzel pedig potenciálisan veszélybe került több százezer ember szolgáltatása és több, mint ezer ember munkahelye. Azonban időben érkezett a segítség, az a törvénymódosítás, amely lehetőséget biztosított az állami beavatkozásra, szigorú feltételek teljesülése mellett. Az integrációról szóló döntést a tulajdonos önkormányzatok hozták meg tavaly augusztusban, nagytöbbséggel. Elfogadták azt a folyamatot, amely egy – a teljes társasági átvilágítás mentén kidolgozott – állami döntéshozatali mechanizmust indított el, amely a legszükségesebb elemekre, a társaság tőke- és tartozáskonszolidációjára, a munkavállalók többlépcsős bérfelzárkóztatására, valamint a szükséges és elmaradt fejlesztésekre biztosított forrásokat.
– Mik a soron következő integrációs feladatok, mely cégekkel, illetve önkormányzatokkal folytatnak tárgyalásokat?
– Említettem, hogy jelenleg az érdeklődés szintjénél tartunk, de a látókörünkbe kerültek olyan társaságok és szolgáltatási területek, ahol a közeljövőben az állami beavatkozás elkerülhetetlennek tűnik. Az Alföldvíz mostani sikeres integrációja is felgyorsíthatja ezeket a folyamatokat, tárgyalásokat. Továbbra is hangsúlyozva, hogy a tárgyalásokat minden esetben a tulajdonos önkormányzatoknak kell kezdeményezniük, tekintettel az integráció fontos elemére, az önkéntességre.
– Talán megengedhető a feltételezés, hogy sok fogyasztó nem gondol bele, milyen óriási munka a víziközmű rendszerek működtetése, és nem nagyon érdekli a hálózat állapota addig, amíg tud öntözni, és amíg folyik otthon a csapból az iható ivóvíz. Ugyanakkor korábban még Orbán Viktor miniszterelnök is beszélt arról, hogy a hazai áram- és vízrendszerek infrastruktúrája felújításra szorul. Hogyan tudnak forrásokat allokálni a víziközművek fejlesztésére, mik ennek a lehetőségei?
– Valóban, a víziközmű szolgáltatás egy speciális szakértelmet igénylő, nagyon komplex tevékenység, komoly infrastruktúra igénye van. A magyar vízhálózatok túlnyomó többsége elöregedett, korszerűtlen anyagokból készült, nagy részük pedig túl van már a műszaki élettartamuk határán, vagyis korszerűsítésre, felújításra, cserére szorulnak. És ezeknek a rendszereknek a rekonstrukciója forrásokat igényel. Ezeket a munkákat haladéktalanul és ütemezetten el kell kezdeni, mert a biztonságos szolgáltatás folyamatos biztosítása egyre nagyobb anyagi és humán erőforrásokat igényel a víziközmű szolgáltató társaságoktól. Ezt az irányt a Kormány is támogatja. Első körben egy átfogó, egész országot lefedő rekonstrukciós tervet kell kidolgozni, amelynél számos szempontot figyelembe kell venni. Ilyen például a regionalitás elve, az egyéb infrastruktúra fejlesztések (út, vasút, elektromos hálózat) közötti összhang megteremtése, a turisztikai fejlesztésekből és/vagy az agglomerációs folyamatokból adódó többlet vízigény, vagy az uniós és a hazai források rendelkezésre állásának üteme, a társaságok rugalmas beavatkozási képességének megtartása. A társaságok szakmailag elfogadott, kidolgozott módszertan alapján végzik a vízveszteség feltárási tevékenységet is. Ennek keretében kiemelt szerepet kap a rejtett szivárgások feltárása, javítása, az adatok elemzése. Ezeket a tervezésnél, a rekonstrukciók ütemezésénél kiemelt hangsúllyal kell figyelembe venni. A vízveszteségi mutató alapján ugyanakkor kijelenthető, hogy az Európai Uniós országok között Magyarország a középmezőnyben szerepel.
– Milyen költségvetési forrásokkal gazdálkodik idén a Nemzeti Vízművek, illetve mennyi pénzt tud szétosztani a tagközművek között?
– Az idei évben 23 milliárd forint, ami működési forráskiegészítésre és 3 milliárd forint, ami fejlesztésre rendelkezésre áll. Utóbbinak a jelentős növelését céloztuk meg a megpályázható uniós források felhasználásával, amelyet folyamatosan figyelemmel kísérünk.
– Hogyan határozzák meg az egyes tagoknál a fejlesztési célokat arra tekintettel, hogy a társaság tulajdonosi joggyakorlóként vesz részt a közműrendszerek működtetésében?
– A társaságaink nem egységes szolgáltatási környezetben, nem egységes működési feltételek között működnek. Ezek közül elsősorban az utóbbira van ráhatásunk. Fontos célunk tehát, hogy olyan működési, strukturális modellt dolgozzunk ki, amelynek keretei között, a szinergiák észszerű kihasználásával, minden társaságtól megkövetelhetjük a hatékonyabb működést. Ez a folyamat jelenleg is zajlik. Várakozásaink szerint így fel tudjuk tárni azokat a jógyakorlatokat, amelyeket - függetlenül a társaságok eltérő szolgáltatási környezetétől – egységesen alkalmazni tudunk. Ráadásul az integrálódó társaságok számára is ennek mentén tudunk értékes „terméket" kínálni.
– Magyarországot, a magyar mezőgazdaságot, ipart és a lakosságot is érintik a klímaváltozás hatásai, ezen belül a tiszta vízhez jutás lehetősége. Hogyan látja a legfontosabb hálózatfejlesztési feladatokat akár regionális, akár országos szinten?
– Magyarország, ellentétben a világ legnagyobb részével, hosszú távra elegendő édesvízi készlettel rendelkezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pazarolhatjuk ezt a jövő olajának nevezett kincset. Ezért a fejlesztési irányok kijelölésénél kiemelt szempont a klímaváltozás hosszú távú hatásainak figyelembevétele, a vízkészlettel való gazdálkodás, az ivóvízpazarlás, a hálózati veszteségek minimálisra csökkentése.
– Egy szűkebb vetületet kiragadva, sok szó esik az öntözőrendszerek fejlesztéséről, elsősorban a klímaváltozással összefüggésben, korábban még az EU-s helyreállítási tervben is felhasználásként lett ez megjelölve. A jelen állás szerint, számíthat-e az ország közösségi pénzekre ezen a területen?
– Az öntözőrendszerek fejlesztése a víziközmű szolgáltatás területén kívül eső, de ugyancsak komplex terület. Ezen fejlesztések összehangolása a víziközműrendszerek fejlesztésével szoros szakmai együttműködést igényel a vízügyi igazgatósággal. Jelenleg zajlanak az uniós tárgyalások a KEHOP Plusz Programról és a helyreállítási terv megvalósításáról.
– A fogyasztói oldalon nyilván fontos szempont az, hogy milyen szolgáltatási színvonalat, milyen ellátásbiztonsággal, milyen áron kap a víziközművek esetében. Az önkormányzatok pénzügyi tehermentesítése mellett hogyan tudják a lakossági fogyasztók számára megjeleníteni az integrált víziközmű-működtetés előnyeit?
– Az integráció során fontos szempont, hogy a lakossági és közületi fogyasztók egyaránt mielőbb érezhessék a szolgáltatási színvonal, az üzembiztonság növekedését. Egységes ügyfélszolgálat, egységes hibabejelentő, hibaelhárító rendszer, fejlesztett működési infrastruktúra, jobban fizetett, elkötelezett, minőségi munkát végző munkavállalók. Nyilvánvaló, hogy minden jelentősebb struktúraváltozás esetén lehetnek átmeneti zavarok, de ezekre nem az ivóvízszolgáltatás vagy a szennyvízelvezetés, tisztítás területén számítok. Inkább a vállalati működési környezet változásából adódhatnak, a fogyasztók számára kevésbé érzékelhető átmeneti nehézségek. Igyekszünk ezeket minél rövidebb idő alatt és a lehető leghatékonyabban kezelni, amelyre a kiváló szaktudással és tapasztalattal rendelkező vízműves szakemberek jelentenek garanciát.
– Különböző okok miatt, de az energiaárak szélsőséges mértékű emelkedésének lehettünk tanúi az elmúlt hónapokban. Hogyan befolyásolják a magas energiaárak Nemzeti Vízművek, illetőleg a tagvállalatok működését?
– A víziközműszolgáltatás az egyik legnagyobb villamosenergiafelhasználó ágazat, melynek éves energiafelhasználása 850 gigawattóra körül van. Ez a szolgáltatás anyagköltségének 45 százalékát teszi ki. A villamosenergiapiacon elszabadult díjak a teljes ágazatot nehéz helyzetbe hozták, magas likviditási kockázatot jelentenek, amelynek kezelése állami beavatkozás nélkül nem lehetséges. A Kormány dolgozik azon, hogy megfelelő forrásokat biztosítson a biztonságos üzemeltetés fenntartására, de kreatív, költségkímélő, hatékony gazdasági elvárásokat is megfogalmaztunk a társaságok önálló menedzsmentjei felé. Mindezek mellett, uniós támogatással zajlik egy 2,3 milliárd forintból, 15 telephelyen megvalósuló napenergiát termelő projekt, amely ebben az évben le is zárul, csökkentve a társaságok energiapiaci kitettségét. A jövőben ilyen fejlesztési forrásokra még nagyobb mértékben lesz szükség, a várakozásaink ezzel kapcsolatban optimisták.
– A közműrendszerek tekintetében régi probléma a szakemberek fogyatkozó száma. Tavaly sikerült három évre szóló bérmegállapodást kötni, ami remélhetőleg mérsékli ennek a problémának a súlyát. Ön hogyan látja, mire lehet elég ez az időszak a szakember-utánpótlás kérdésében?
– A hároméves (2021-2023) megállapodást megelőzte a 2018-2020-as ugyancsak három évre szóló bérmegállapodás. Ezzel együtt az állami vízi-közmű ágazatban dolgozók bére átlagosan 53 százalékkal növekedett, a 2017-es bérszínvonalhoz képest, amely 2023-ban további 4 százalékkal fog emelkedni. A Kormány helyesen döntött, amikor rendezte az alapvető infrastrukturális szolgáltatást (út, vasút, posta, víziközműszolgáltatás) biztosító munkavállalók bérét. Ezzel a lépéssorozattal meg lehetett állítani az elvándorlást és meg lehet követelni a minőségi munkát, meg lehetett teremteni a munkabékét. A világjárvány okozta munkaerőpiaci átrendeződés is a segítségünkre volt, hiszen az ágazat a járvány időszakában is folyamatosan szolgáltatott és biztos megélhetést nyújtott a munkavállalók számára. Továbbra is gondot jelent ugyanakkor az elöregedő korfa miatti szakember utánpótlás, melyen az oktatási rendszer átalakítása segíthet hosszabb távon. A Nemzeti Vízművek mindemellett, a tagvállalatok segítségével megalkotta az egységes humánpolitikai stratégiát. Ennek egyik fontos eleme az ágazati munkavállalás előnyeinek bemutatása, az ágazat népszerűsítése, amellyel elsősorban a fiatalokat célozzuk és bízunk ennek sikerében. A stratégia kiemelten foglalkozik a munkavállalói elégedettség és elkötelezettség növelésével is, annak érdekében, hogy pozitív és biztos jövőképet nyújthassunk jelenlegi és jövőbeni kollégáink számára.
Forrás: origo.hu
