„Két éve láttam a tévében – meséli Feiglné Bondár Anikó –, hogy egy hölgy színes tojásokkal díszítette fel a házuk előtti fát. Majd megkérdeztem a családomtól, hogy mi lenne, ha mi is csinálnánk egy ilyen tojásfát? Rábólintottak. S ugye minden háztartásban van egy vagon körömlakk – amúgy két lányom, két fiam van –, amivel festjük őket.”
A legelsőn alig száz tojás volt, tavaly szinte megduplázódott a számuk, idén már közel 300 hímes pompázik a fán. Persze húsvét után mindig kevesebb dísz marad, mint az ünnepek előtt, mert bizony mindig akad egy-két rajongó, akinek megtetszik némelyik szín.
„A karantén-időszak ráadásul meghozta a sétálókat – folytatja –, és általában tudjuk, hogy mikor áll meg valaki a fa előtt, mert akkor a benti házőrzőnk, Lulu az ablakból ugat kifelé.”
Elárulja, azokat a tojásokat, amelyeket nem kell szétválasztani például süteménybe, hanem rántottához, vagy bundás kenyérhez használják, azokat mindig kifújják, és tojástartóba teszik, amik egy nagy szemetes zsákban a szekrény tetején várják a következő húsvétot. A tojásfestés tavasztól-őszig tart, mert a körömlakknak nagyon erős a szaga.
A dolog pikantériája, hogy a (tojás)fa sok-sok évvel ezelőtt egy elültetett barkaágból nőtt ilyen hatalmassá.