A vörös gém a nagy kócsag és a szürke gém mellett hazai viszonylatban a legnagyobb testű gémfajaink egyike. Távolabbról összetéveszthető a gyakoribb szürke gémmel, közelebbről azonban szembetűnőek a különbségek. Az öreg vörös gémek csőre hosszabb, vékonyabb, nyaka karcsúbb, rozsdabarna színű, hosszanti fekete csíkokkal, feje laposabb, sötétszürke háta lilásbarna, fémes árnyalatú. A fiatalok okkersárga színűek. Népies nevei - vasgém és rozsdás gém - is nyakának színezetére utalnak.
Elterjedési területe igen nagy: Európa déli fele, Kelet- és Dél-Afrika, Ázsia déli részei. A hazai állomány a telet a Szaharától délre tölti, nálunk április-szeptember között tartózkodik. Legtöbbször laza kolóniában költ, sekély vizű tavakon, mocsarakban és holtágakban. Fészke avas nádasokban épül, magasan a vízszint fölött. A fészekalj 4-6 tojásból áll, a kotlási idő 25-28 nap, a fiókák közel 2 hónap után érik el a röpképességüket.
Táplálékát általában a sekély vizekből szerzi, ezek különböző vízi rovarok és azok lárvái, apró halak, békák. A szárazföldön apró rágcsálókat, sáskákat és szöcskéket is elkap.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül legnagyobb számban a Kis-Sárréten költ, ahol több, számára alkalmas terület is van, például a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak és a környező mocsarak. Itt az állomány az elmúlt 20 évben 75-150 pár között ingadozott. Ebben az évben a legnagyobb telepe Begécsen alakult ki, ahol 35 pár fészkel az egyik halastó nádasában, nagy kócsagok társaságában. Az állomány másik fele kisebb telepeken, illetve szoliter párként fészkel a térségben. A nemzeti park vizes élőhely-rekonstrukciós területei hosszabb távon is biztosítják a faj megőrzését.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
