A Meseház kereken két tucat éve, havi rendszerességgel húz el mézesmadzagot a jazz ínyencei előtt. Akkoriban a téli hangversenyeket a közházban, a szép nyári estieket pedig a Meseház udvarán rendezték. (Jelenleg a téli időszakban a Meseszobában bújnak össze a leendő jazztanszak-hallgatók.) Míg a terek kihelyezett, világhírű büféje az ex-Kotró kricsmó volt.
Dresch Mihály és Baló István – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– 2002-ben Gyucha Csabival rájöttünk, hogy Békéscsabáról hiányzik a jazz, ami a Békési úton jól meg tudna ülni – mondja Veres Kriszta intézményvezető. Rávágom, miközben diszkó a belvárban dübögött, a magaskultúrának pedig a peremvidéken jutott hely. Kriszta szerint azonban nem érdemes a Békési utat peremvidéknek nevezni, mert a kisutcákon simán tíz perc alatt oda lehet érni.
A 24 évvel ezelőtt a csabai származású Pataj Gyuri és zenekara nyitotta meg a klub kapuit. Azt követően a szervezők folyamatosan pályáztak, pályáztak, pályáztak. Közben sokáig a tiszteletbeli belépő egy kétszázas, azaz korunk bélása volt. (Manapság 500-as a beugró.)
Csabára Hazajáró Ségercz Feri – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A több mint két évtized alatt számos visszatérő fellépő megfordult a multikultiban – többek között Dresch Quartet, Grencsó Kollektíva, Eichinger Tibi formációi, Erdélyből az Égvilág, az Impro-víziók, Vajdaságból a Juhász zenekar. A Csík Zenekar is muzsikált a zöld udvarán, de miután a Most múlik pontosan-nal berobbantak, kinőtték a klubhelyszíneket. Azonfelül Tim Ries, a Stones egyik szaxisa kétszer is járt a Meseházban. Közben az elsőnél a grosszóra szakadt az ég.
– Egy perc alatt átcuccoltunk a 24-be – meséli –: mindenki fogott valamit: cintányért, széket, zsíros kenyeret stb. De akkor még volt hova menni... Nekem attól lett sok ősz hajszálam, hogy vajon jó idő lesz vagy nem?
És mint egy Stones koncerten: általában négygenerációs a nézőtér. Az egészen kicsi gyerekektől a nyugdíjasokig eljárnak mívelődni.
